Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

KÖNYVISMERTETÉS - VADAS FERENC: BRANCZIK MÁRTA — DEMETER ZSUZSANNA: BUDAPESTI ÉPÍTKEZÉSEK ÁLLOMÁSAI

ban a lehető leghasznosabb lista annak, aki utánaolvasni akar. Nem maradhat említés nélkül, hogy a teljes szöveg kétnyelvű, ez ma még egyáltalán nem természetes. Ennek köszönhetően az angolul olvasó külföldiek is használhatják a számukra hatványozottan több új ismeretet kínáló kötetet. Ha mérete miatt nem is, tartalmát tekintve mindenképpen guide-nak tekinthető, a szokásostól eltérő, enciklopédikus jellegű építészeti kalauznak a fővárosi építészeti örökség jelentékeny szegmenséről. A kötet az erőteljes tagolás ellenére sem esik szét elkülönülő részekre, erről a képi átmenetek gondoskodnak. Közülük a legpompásabb Hild Józsefről és a halála után évekkel létesült Sugárútról szóló alfejezet közötti vizuális átvezetés. A Hild-blokk utolsó képe a mai Bajcsy-Zsilinszky utat mutatja. Látható rajta a Bazilika két Hild által épített, később lebontott tornya, a másik oldalon pedig már áll az Andrássy út 1. súlyos, túldíszített tömege. E kép után következik a Sugárútról szóló szöveg, azután egy, az előzőhöz hasonló nézőpontból, de kb. 30 fokkal elfordított szögből készült kép alig 5 évvel későbbről: ezen látszik a már kiépült útvonal és áll emblematikus indítása, a Foncière palota. Kis elmozdulás a térben és az időben, átlépés egy másik korszakba. A Hősök tere első képén a Sugárút külső vége látható a majdani tér helyéről, az azt követő Schickedanz alfejezet végén a Millenniumi emlékmű a Városliget, a következő rész tárgya felől. Az építészeti vezérfonal mellett (épületek, tervek, utcaképek) a témához lazábban kötődő képek, képsorozatok is kerültek a kötetbe, jó érzékkel nagyrészt a második felébe. Ilyen az Epreskertről és műtermeiről készült fényképsorozat, a fasori Elektromágneses Gyógyintézet és a Széchenyi fürdő használatát mutató képek és az egész Erzsébet nőiskola alfejezet. Ezeknek köszönhetően újra felélénkül a fáradóban lévő olvasó, és tényleg nem tudja letenni a könyvet. Ha pedig a végére ér, ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy újra meg újra elővegye, mert minden alkalommal észrevesz valami újat, érdekeset. Itt az ideje kimondani: új, nálunk eddig nem létező műfajt honosítottak meg, vagy inkább találtak ki a szerzők: a topográfiai rendszerű, enciklopédikus szócikkekre épülő, képes építés- vagy építészettörténetet. Vadas Ferenc (Elhangzott a könyv szakmai bemutatóján, 2007. május 16-án a Kiscelli Múzeumban.)