Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
KÖNYVISMERTETÉS - VADAS FERENC: BRANCZIK MÁRTA — DEMETER ZSUZSANNA: BUDAPESTI ÉPÍTKEZÉSEK ÁLLOMÁSAI
formáján kívül tervváltozatokat, pályázati és átalakítási terveket, az építészeti tervfajták majd teljes spektrumát. Mi ebben az újdonságő Az, hogy eddig csak építészettörténeti szakmunkákban és kiállításokon került sor a jellegükben a műszaki rajz és a szuverén rajzművészeti alkotás határai közé eső építészeti tervek publikussá tételére, s habár az utóbbiak egyre nagyobb közönséget vonzottak az elmúlt negyedszázadban, a képzőművészet iránt érdeklődőkhöz képest nagyságrenddel kisebbet. Az építészeti tárgyú kiadványok többségét csak fényképekkel szokás illusztrálni. Márpedig épületet vagy építészetet rajzok nélkül bemutatni alaposan és szakszerűen nem lehet (habár tervek közlésétől ódzkodó szerzők és kiadók időről időre megpróbálják). A fotóanyag is roppant változatos: nemcsak a kész épületeket mutatja be totálképeken, hanem az építkezések folyamatát, a kivitelezés állomásait, továbbá részleteket és az eredeti használatról készült felvételeket. Mindez kiegészült képzőművészeti rajzokkal és metszetekkel, és valami módon az épülethez kapcsolható tárgyak képével: az építtető ötvös által készített asztalneműktől plakátokig és kiállítási belépőjegyig. Anyagának változatossága és színessége tette a kiállítást laikusok számára is élvezhetővé. Meg kell jegyezni, hogy a reprodukált tárgyak kevés kivétellel a BTM újkori gyűjteményeiben vannak, ez a tény külön hangsúlyozás nélkül demonstrálja az őrzött anyag túl kevesek által ismert gazdagságát és sokféleségét. Lassan 30 éve, hogy megjelent Budapest archív fotográfiáinak első, teljes egészében a BTM anyagára épülő albuma, a Budapest anno. Azóta számos hasonló készült, a legendás Klösz György mellett a város többi jeles fotográfusának működését és más fényképtárak anyagát is bemutatva, időben a békeidők utáni történelmi korszakokra is kiterjedve. Sőt, talán az sem túlzás, hogy Budapestről mára már annyi képes album jelent meg, hogy újabbat csak akkor érdemes kiadni, ha markánsan más, mint az eddigiek. Mivel a nagyközönség számára is érdekes képanyag mennyisége korlátozott (a földalattiban kiállítottak jó része is többszörösen publikált), a koncepció eredetisége az, ami indokolttá teszi egy újabb kötet megjelenését, és jó esélyt ad arra is, hogy sikeres könyv legyen. Ez ilyen koncepció. Nemcsak tartalmában, az építészeti terveknek a fényképekkel egyenrangú szerepeltetésével, hanem jellegében és szerkezetében is. A képes albumoknak általában csak rövid általános bevezetője van, minden további információ a hol rövidebb, hol hosszabb képfeliratokba kerül. Azonkívül korabeli szövegekből vett idézetek szoktak megjelenni a képek között (irodalmiak és a sajtóból vettek egyaránt). Ez a könyv egészen más. Minden fejezet, illetve alfejezet egész oldalas szöveggel kezdődik, ami vagy az állomásnak nevet adó, vagy a közelében lévő objektum (épület, tér, útvonal) építéstörténetét mondja el, vagy pedig a művei egyikének helye által indokoltan ott tárgyalt építész rövid életrajzát. Lexikonba illően rövid és adatgazdag, kiegyensúlyozott szövegek ezek, nemcsak megfogalmazásuk, hanem adatkezelésük gondossága is dicséretes. Rengeteg pontatlan dátum, név, cím és egyéb adat forog a szekunder irodalomban, ezek közül kiszúrni a pontosakat, megbízható forrásból venni a hiányzókat és mindet többszörösen ellenőrizni olyan aprólékos munka, amit a nagyközönségnek szánt kiadványok esetében ritkán végeznek el. Branczik Márta, aki a legtöbb szövegrész szerzője, ezt olyan alapossággal tette meg, hogy a könyv az írott adatok tekintetében is nyugodtan forrásmunkának tekinthető, nemcsak a képanyag esetében az. Az írott szöveg mennyisége és