Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

KÖNYVISMERTETÉS - VADAS FERENC: BRANCZIK MÁRTA — DEMETER ZSUZSANNA: BUDAPESTI ÉPÍTKEZÉSEK ÁLLOMÁSAI

KÖNYVISMERTETÉS BRANCZIK MÁRTA — DEMETER ZSUZSANNA: BUDAPESTI ÉPÍTKEZÉSEK ÁLLOMÁSAI7 STATIONS OF CONSTRUCTIONS TN BUDAPEST. Fekete Sas Kiadó — Budapesti Történeti Múzeum — Terézvárosi Művelődési Közalapítvány Budapest 2007. 2002. október 4-én nyitották meg a millenniumi földalatti megállóin berendezett negyedik kiállítást, a Pesti építkezések állomásai címen. Az első ilyen tárlat a millecentenárium alkalmából készült, kihasználva azt a véletlen adottságot, hogy a földalattinak a végállomásokkal együtt pont annyi megállója van, ahány évszázad a honfoglalás óta eltelt. Ennek a témának nem volt kapcsolata a bemutatás helyével, a második itteni kiállításénak már igen: ez az Andrássy utat mutatta be 1997. és 1999. között a Budapesti Történeti Múzeum fényképtára anyagára épülve. A harmadik, A 20. század ujjlenyomata az ezredfordulóval, s nem a helyszínnel volt kapcsolatos. A Pesti építkezések... ismét a topográfiából indult ki, abból, hogy a földalatti legnagyobb részt az Andrássy út alatt halad. Remek — merem mondani: zseniális — alapötlete az volt, hogy az egyes megállókban elhelyezett tablókon nemcsak a megállóhoz köthető vagy a közelében álló épületek adatait és képeit lehet a publikum elé tárni, hanem ezek apropóján az adott helyhez kapcsolható építészek egész fővárosi működését, és hogy e tervezők életművéből összeállhat Pest legjelentősebb, 1800. és 1914. közötti építési korszakának minden fontosabb fázist tartalmazó panorámája. Az ötlet egyáltalán nem volt kézenfekvő, első hallásra megvalósíthatatlannak tűnhetett. Hiszen sugárutunk fő építészeti sajátossága éppen az, hogy alig több, mint egy évtized alatt, egységes stílusban épült ki, legtöbb épülete a historizmuson belül is egyetlen kitüntetett irányzat, a neoreneszánsz stílusjegyeit viseli. Hogyan lehet ebből átfogó kép, és mi újat lehet bemutatni — nagyrészt ugyanazon forrásbázisra építve — a néhány évvel korábbi kiállításhoz képestő Úgy, hogy az alkotók felismerték a földalatti adottságaiban (Andrássy út előtti és utáni állomásaiban) és a BTM gyűjteményeiben rejlő lehetőséget, és könnyed asszociációval az útvonal környezetét is bevonták a játékba. Kreatív játéknak is tekinthető az az eljárás, ahogy az egyes megállóhoz rendeltek témákat, személyeket, életműveket. Voltak evidenciák: Deák tér — Pollack Mihály, Opera — Ybl Miklós, Oktogon - Nagykörút, Hősök tere — Schickedanz Albert és a Városliget. Azután a Bajcsy-Zsilinszky úti megállóhoz a Szent István Bazilikát és Hild Józsefet kapcsolták, a Vörösmarty térhez a közeli Vigadót és vele Feszi Frigyest, a másik végállomáshoz Mexikói úti épülete okán Lajta Bélát. Túllépve a látótávolságon a Városligeti fasort is bevonták a képbe, villáit és Arkay Aladár református templomát, az átellenes irányból pedig az Epreskertet. De mi legyen Lechner Ödönnel, aki kihagyhatatlan bármilyen áttekintésből, s akinek van ugyan