Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
TANULMÁNYOK - BORÓKAY ZSÓFIA: TÖREDÉKEK EGY BUDAI POLGÁRI VILLA ÉLETÉBŐL
ízben Kós Károllyal is dolgozott együtt, ő volt a zebegényi templom (1909) és a sztánai Varjúvár (1910) kivitelezője. 25 A Páfrány utcai villa Zrumeczky féle átépítése ugyan kis mértékben nyúlt mind az alaprajzi, mind a homlokzati elrendezéshez, mégis jelentősen megváltoztatta az épület arculatát és egyes szobák funkcióját. Az épület északkeleti, hátsó sarkánál egy új, 16 négyzetméter alapterületű szobával, valamint egy emeletráépítéssel bővült. A földszint ablakkiosztása nem változott, kivéve, hogy a belső átalakítása miatt a középrizalit jobboldali ablakát befalazták. A veranda mérete és oszlopainak kiosztása is megmaradt, azáltal azonban, hogy félköríves helyett gerendázatos áthidalást kapott és az emeletén teraszt alakítottak ki, elhagyta historizáló jellegét, modernebb benyomást keltett. Az új emeleti ablakok, valamint az oldal- és hátsó homlokzatok földszinti ablakai egyenes záródású, keretezetlen kialakításúak voltak. A tetőszerkezeten kevés változtatás történt, az épület kontyolt tetőzetébe merőlegesen belevágtak az előre- és hátra kinyúló középső épületrészek, az északkeleti sarok bővítése pedig kis hajlásszögű félnyeregetővel csatlakozott az épülethez. Az épületbelsőben tulajdonképpen megmaradt az eredeti alaprajzi elrendezés, ami az emeleten megismétlődött. A középső tengely padlásterében két szoba állt rendelkezésre vendégek fogadására. Valószínűleg azért volt szükség a földszinten és az emeleten azonos elrendezésre, így két konyhára, kamrára, fürdőre, mert egy testvérpár rendelte meg a villa kibővítését. ZRUMECZKY DEZSŐ HALL MEGOLDÁSA Zrumeczky Dezső leglényegesebb változtatása a központi épületrészben kialakított kétszintes hall volt. Fontosságát hangsúlyozta, hogy míg korábban a verandáról két szobába is be lehetett lépni, addig Zrumeczky az oldalsó szoba ajtaját befalaztatta. A látogató így mindenképpen először a hallba lépett be. Megszüntette továbbá a hall ajtaját a hátsó lépcsőház irányába, szintén erősítve ezáltal annak központi szerepét. A hall, mint az otthon lelke, az angol családiház-építészetben jelent meg a századfordulón. Angliában a hall a kastélyokban a fogadószoba szerepét töltötte be. E köré szerveződtek a földszinten a lakóhelyiségek, valamint az emeleten a hálószobák, és ehhez kapcsolódott a lépcsőház. A 19. századra folyosószerű helyiséggé alakult, legfőbb célja a tulajdonos rangjának, vagyoni helyzetének reprezentálása volt. A század utolsó évtizedeiben kibontakozó ún. Aesthetic Movement építészei elutasították a rideg, funkció nélküli, csupán a szemet kápráztató tereket, és megújították a hall szerepét, amely így a családi élet legfontosabb helyiségévé vált. A. S. Levetus, az angol képző- és iparművészeti lap a The Studio tudósítója, Baillie Scott építészt tartotta úttörőnek ebben a változásban. 26 Dicséri az építészt, mert egyesítette a hallban a nappali- és a fogadószoba szerepét. A folyosószerű térből tágas helyiséget alkotott, amely mindig a kandalló köré szerveződött, és egyik sarkában húzódott meg a lépcsőház. A hall terével gyakran függönnyel elválasztva olvasztotta egybe a családi élet más jelentős helyiségeit, mint például a zeneszobát vagy az étkezőt. Maga Scott azt írta, 27 a háznak legyen legalább egy tágas szobája, amely lehet kétszer olyan magas, mint a többi, körülfutó karzattal, kényelmesen bebútorozva s szükség esetén ajtók eltolásával legyen megnagyobbítható.
