Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - BORÓKAY ZSÓFIA: TÖREDÉKEK EGY BUDAI POLGÁRI VILLA ÉLETÉBŐL

ízben Kós Károllyal is dolgozott együtt, ő volt a zebegényi templom (1909) és a sztánai Varjúvár (1910) kivitelezője. 25 A Páfrány utcai villa Zrumeczky féle átépítése ugyan kis mértékben nyúlt mind az alaprajzi, mind a homlokzati elrendezéshez, mégis jelentősen megváltoztatta az épület arculatát és egyes szobák funkcióját. Az épület északkeleti, hátsó sarkánál egy új, 16 négyzetméter alapterületű szobával, valamint egy emeletráépítéssel bővült. A földszint ablakkiosztása nem változott, kivéve, hogy a belső átalakítása miatt a középrizalit jobb­oldali ablakát befalazták. A veranda mérete és oszlopainak kiosztása is megmaradt, azál­tal azonban, hogy félköríves helyett gerendázatos áthidalást kapott és az emeletén teraszt alakítottak ki, elhagyta historizáló jellegét, modernebb benyomást keltett. Az új emeleti ablakok, valamint az oldal- és hátsó homlokzatok földszinti ablakai egyenes záródású, keretezetlen kialakításúak voltak. A tetőszerkezeten kevés változtatás történt, az épület kontyolt tetőzetébe merőlegesen belevágtak az előre- és hátra kinyúló középső épület­részek, az északkeleti sarok bővítése pedig kis hajlásszögű félnyeregetővel csatlakozott az épülethez. Az épületbelsőben tulajdonképpen megmaradt az eredeti alaprajzi elrendezés, ami az emeleten megismétlődött. A középső tengely padlásterében két szoba állt rendelkezésre vendégek fogadására. Valószínűleg azért volt szükség a földszinten és az emeleten azo­nos elrendezésre, így két konyhára, kamrára, fürdőre, mert egy testvérpár rendelte meg a villa kibővítését. ZRUMECZKY DEZSŐ HALL MEGOLDÁSA Zrumeczky Dezső leglényegesebb változtatása a központi épületrészben kialakított két­szintes hall volt. Fontosságát hangsúlyozta, hogy míg korábban a verandáról két szobába is be lehetett lépni, addig Zrumeczky az oldalsó szoba ajtaját befalaztatta. A látogató így mindenképpen először a hallba lépett be. Megszüntette továbbá a hall ajtaját a hátsó lép­csőház irányába, szintén erősítve ezáltal annak központi szerepét. A hall, mint az otthon lelke, az angol családiház-építészetben jelent meg a század­fordulón. Angliában a hall a kastélyokban a fogadószoba szerepét töltötte be. E köré szerveződtek a földszinten a lakóhelyiségek, valamint az emeleten a hálószobák, és eh­hez kapcsolódott a lépcsőház. A 19. századra folyosószerű helyiséggé alakult, legfőbb célja a tulajdonos rangjának, vagyoni helyzetének reprezentálása volt. A század utolsó évtizedeiben kibontakozó ún. Aesthetic Movement építészei elutasították a rideg, funk­ció nélküli, csupán a szemet kápráztató tereket, és megújították a hall szerepét, amely így a családi élet legfontosabb helyiségévé vált. A. S. Levetus, az angol képző- és ipar­művészeti lap a The Studio tudósítója, Baillie Scott építészt tartotta úttörőnek ebben a változásban. 26 Dicséri az építészt, mert egyesítette a hallban a nappali- és a fogadószoba szerepét. A folyosószerű térből tágas helyiséget alkotott, amely mindig a kandalló köré szerveződött, és egyik sarkában húzódott meg a lépcsőház. A hall terével gyakran füg­gönnyel elválasztva olvasztotta egybe a családi élet más jelentős helyiségeit, mint például a zeneszobát vagy az étkezőt. Maga Scott azt írta, 27 a háznak legyen legalább egy tágas szobája, amely lehet kétszer olyan magas, mint a többi, körülfutó karzattal, ké­nyelmesen bebútorozva s szükség esetén ajtók eltolásával legyen megnagyobbítható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom