Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)
TANULMÁNYOK - ROSTÁS PÉTER: A BUDA VÁRI PALOTÁBAN 1900 KÖRÜL KIALAKÍTOTT „ TÖRTÉNELMI" DÍSZTERMEK
és túl direkt elhatárolásról nem lehetett szó ebben a komplex historizáló műben. így pl. a bálterem melletti büfégaléria Feszty Árpád által készített falképei a mennyezeten az archaikusnak, ázsiai eredetűnek tartott Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona meséjét ábrázolták az Ipolyi Arnold által 1854-ben kiadott Magyar Mythologia alapján, 13 a Szent György téri főbejárat fölött Hungária alakja volt látható, a Szent Zsigmond várkápolna északi falára a Stróbl Alajos tervezte Mátyás-kutat illesztették, a belső oldalon pedig a Szent Jobbot őrző kápolna foglalt helyet. Inkább tehát arányokról beszélhetünk: a keleti, dunai oldalon a nemzeti elemek viszonylagos háttérbe szorulása mellett a Habsburg reprezentáció koncentrációja volt megfigyelhető. A palotakomplexumon belül a krisztinavárosi szárnyat, azaz a régi palota nyugati irányú bővítményét ezzel szemben a „nemzeti" traktusként koncipiálták. Az eredetileg Rudolf trónörökös részére tervezett épületet a barokk palotával összekötő nyaktagban kapott helyet a Szent István-, a krisztinavárosi épület főtengelyében pedig a Mátyás-terem. Az utóbbi épületben volt továbbá az északi oldal második emeletén a Szent Korona és a koronázási jelvények őrzési helye. Nem véletlen a traktus szobrászati díszítésének ikonográfiája sem: a nyugati homlokzat főpárkányának balusztrádján a „magyar szent korona országait jelképező 6 szobor" (Magyarország, Dalmácia, Szlavónia, Horvátország, Erdély és Fiume) került, a sarkokra pedig a Hazaszeretet és az Áldozatkészség szimbolikus alakjait tervezték (de ezek végül nem készültek el). Ez természetesen a nemzetiségek feletti magyar szupremácia kifejezése volt a Szent Korona mint az ország feletti hatalom jegyében. 14 A kevés politikai alapvetés egyike, amit a magyar politikai elit pártkülönbségre való tekintet nélkül elfogadott, a magyar haza soknemzetiségű polgárait tömörítő politikai nemzet dogmája volt. Bánffy Dezső miniszterelnökségének politikailag kiélezett időszakában, az 1897—98-as esztendőkben a budai királyi rezidencia díszítési programja a felfokozott sovinizmus szolgálatában ezt a gondolatot fejezte ki. A kormányzat a nemzetiségekkel szembeni fokozódó nyomással, erőltetett magyarosítással és ennek eszközeként nacionalista-szimbolikus politizálással kívánta instabil belpolitikai helyzetét konszolidálni. 15 III. SZENT ISTVÁN-KÉPZETEK Amit eddig a palotakomplexum ikonográfiájáról elmondtunk, az a birodalmi Habsburg uralmi reprezentáció és a magyar nemzeti öntudat szinkronitásának kifejezése volt és meglehetősen egyértelműen leolvasható a mai szemlélő számára is. A krisztinavárosi palota berendezése azonban ezt a dichotómiát, azaz a nemzeti-függetlenségi és az állampatrióta értékrend konfliktusát még finomabban árnyalva is kifejezésre juttatta a historizmus jelképnyelvén. 1891-ben és 1898-ban is heves viták alakultak ki a parlamentben március 15. megünneplése körül. A parlamenti ellenzék hol augusztus 20-ával, Szent István ünnepével, hol április 11-ével, az 1848. évi törvények szentesítésének dátumával állította szembe az 1848. évi forradalom kitörésének dátumát. 16 Szemponmnkból érdekesebb az első eset, amelyben tehát a Szent István-kultusz helyett a Habsburgellenes forradalom évfordulóját követelték ünnepnappá nyilvánítani. A Szent István-ellenesség a 18. század végétől kezdve többnyire velejárója volt a Habsburg-ellenességnek. 17 Szent István alakja az Árpád fejedelemmel való szembeállításban a nyugatiasság, a törvényesség, a felülről ve-
