Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA: KAKAS MÁRTON A MŰTÁRLATBAN

csatája „után nyúlna", de ezzel nem műizlését, hanem csak buzgó érzelmeit kívánná tanúsítani. Ezek után közli mely darabok tetszenek neki igazán. Ez Basile de Loose (1809 —1885) brüsszeli festő: Az első hazugság, (500 ft) és Michael August Zimmermann (1820—1872) Münchenből küldött Az első kabát. (400 ft) című

32 festménye. Mint leírásából kitűnik mindkettő az európai divatot követő, jellegzetes müncheni zsáner a nép, a családi élet köréből, kissé pszichologizáló megközelítésben: „...a kis paraszt gyerek kabátot kap ünnepnapra, csokoládészínűt, a szabóműhelyben felpróbálják, fölségesen áll rajta, a szárnyai bokáig érnek, a szabómester rendkívül meg van elégedve vele, míg az öreganya egy sereg új sapka közül egy jó nagyot próbálgat a fiú fejére, a kinek ragyog az arca, az új kabát öntudatától, még azt is látni, hogy szíja az órát, négy ujját mi a kabátból kilátszik szétmereszti..."

33 A leírásokból kitetszik, hogy mindkét említett festő fő törekvése, hogy a konkrét szituációkban egy jól leképezett gesztusnyelv által közvetítse a különféle karakterek megnyilvánulásait. Ezt, a szereplők reagálásának valósághű tükrözését, a pontos „lélekrajzot" Kakas Márton a művelt közönség ízlésének kifejezőjeként a „legművészibb" megoldásnak tartja. Az, hogy a külföldi képeket emeli ki, talán nem is szándéktalan. A pesti sajtó az 1858-as évben, a sikerei csúcsán támadta leghangosabban a Műegyletet a külföldi mesterek kiállításáért és vásárlásáért, mivel ezzel úgymond „idegeneket támogat a hazaiak helyett". Mintha Kakas Márton kiállana az egyesület mellett, amely több mint egy évtizede áll ellen a demagóg követeléseknek, és a maga részéről mellőzi a honiak iránti protekciónál izmust. A magyar művészet még ekkor sincs abban a helyzetben, hogy a maga lábára álljon, és az idegenek kiszorítása a kortárs művészet bemutatóiról egyébként is provinciális képtelenség. Jókai pontosan úgy vélekedik mint maga a közönség, a részvényesek ti. mindaddig kitartottak az egyesület mellett, amíg külföldi képeket lehetett nyerni a sorsolásokon, ám amikor az egyesület a következő években beadta a derekát, és csak „hazánkfiát" mutatott be, elpártoltak tőle, és bekövetkezett a bukás. Kakas Márton egyre gyakorlottabb a műkritikában, és kiderül, hogy az egykori festő a technikai részletekben is jártas. „A 8. sz. kép Perzeltől

34 emlékeztet ifjúkoromra, a mikor én is magamtól akartam feltalálni az olaj festés módját, s nem tudtam, hogy millyen rossz hatást csinál az, ha megszáradt színekre újra vonalozásokat teszünk nedves festékkel." Ujházy Ferenc képénél megállapítja, hogy helytelen, ha a fák lombjai ugyanazon megvilágításban Orlai Petrics Soma: Petőfi Debrecenben (Kemence előtt), 1857. Vászon, olaj, 147x111,5 cm, PIM lt: 1957\301