Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Bencze Géza: A Láng Gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig (1868-1948)

fejlődésével már nemzetgazdasági jelentőségre tett szert - a vasúti kerekek és malomipari berendezések nagyüzemi termelésével a Ganz-gyár. A kisebb jelentőségű gyárak - a Röck-, a Vidáts-, az Oetl-, vagy a mosoni Kühne-gyár - éppen ezekben az években léptek túl a gépmühelyi kereteken. Az iparban a gépek szórványos használata volt a jellemző. A gépgyártást ekkor egyedüliként az osztrák tulajdonú óbudai hajógyár jelentette, a magyarországi vas- és fémipari üzemek vasöntéssel, az öntvények durva megmunkálásával, kisebb - főleg mezőgazdasági — eszközök előállításával foglalkoztak. A legtöbb üzemet a kézművesipari szinttől inkább csak a termelési keretek kiterjedtebb volta különböztette meg, semmint az erő- és szerszámgépek fokozottabb használatával jellemezhető gyáripari tömegtermelés. A kiegyezést követően addig még soha nem látott gazdasági konjunktúra bontakozott ki, elsősorban a már alapokkal rendelkező mezőgazdasági iparban és a közlekedési eszközök gyártásában. Gyáralapítási láz öntötte el az egész gazdaságot, s a hazai ipar gyors átalakuláson ment át alig több mint fél évtizednyi időszak alatt. A gépi technika jelentős léptékű kibontakozását indították el a gyáralapítások, s ez a hazai gépipar addigi egyoldalú mezőgazdasági irányultságában is változásokat eredményezett. Egyre inkább előtérbe került a közlekedés - ezen belül is döntően a vasút - és az élelmezési ipar gép- és felszerelésigényének a kielégítése, s születtek meg az 1870-es években világpiaci jelentőségű hazai gyártmányok, mint a Ganz és Társa cég Mechwartféle hengerszéke, kéregöntésü vasúti kereke, Haggenmacher Károly síkszitája. A gépekben jelentkező rendkívüli módon megnövekedett kereslet következtében piaci gondoktól nem kellett tartani sem a befektetőknek, sem pedig a gyártóknak. A fellendülés eredményeként Budapest a hazai gépgyártás központjává vált, ahol 1875-ben a vas-, fém- és gépiparban már 35 gyárüzem működött, s itt foglalkoztatták a magyarországi gépipari munkásságnak több mint a felét. A hangsúly a hagyományos élelmezési ipari ágakról fokozatosan és egyre erőteljesebben a vas- és fémiparra, a gépek és a közlekedési eszközök gyártására helyeződött át. A gépgyártás nagyobb lendülete - elsősorban is számtalan középüzem alapításával - az 1880-as években kezdődött, amikor is az általános iparfejlesztés kérdései előtérbe kerültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kellő gazdasági erővel nem rendelkező gyári jellegű iparban kedvező változásokat csak a központi ipartámogató- és fejlesztő intézkedések, az állami iparkedvezmények hozhatnak. Az 1881-ben kibocsátott első iparfejlesztési, majd az 1890-es ipartámogató törvénynek köszönhetően évről évre növekvő összegeket bocsátottak mind az iparfejlesztés, mind pedig az iparoktatás, a hazaiés a külföldi iparkiállításokon történő részvétel érdemi élénkítésére.

2 Az ipartámogatás hatása az 1890-es években különösen a nagyipari befektetések területén vált erőteljesen érezhetővé. A Baross Gábor nevével fémjelzett új vasútpolitika bevezetése nyomán ismét fellendült az akkor legjelentősebb húzóerőt képviselő vasútépítés, amelynek ugrásszerű fejlődését már kimondottan ipari érdekek diktálták, sőt fő irányát az 1890-es évektől geo- és katonapolitikai célok is meghatározták. Az általános ipari fellendülést ezek mellett a világvárossá váló főváros nagyszabású köz- és magánépítkezései és az infrastruktúra szélesedő kiépítése is segítette, hozzájárulva a gépgyártás, a gyáripar általános fellendüléséhez. 1885-ben már négy magyarországi gépgyár munkáslétszáma haladta meg az ezer főt, 18 gépgyár létszáma pedig a középipari vállalati kategória-határt jelentő száz fős létszámot. Az új alapítású vállalatok zöme ebbe a kategóriába tartozott, ahogy a növekvő keresletet kihasználó egykori kisüzemek, gépműhelyek fejlődőképes hányada is. Az 1860-70-es évek gyáralapításai általában a kisebb-nagyobb tökével rendelkező mesterek, 2 BEREND - SZUHAY 1973. 94-95.