Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

igyekezett érveket szolgáltatni

152 -, a helyben lakási cenzus tíz esztendőre történő felemelésére tett indítványt.'

53 A nemzeti demokrata Bárczy István ugyanakkor arra hivatkozott, hogy miután a nemzetgyűlési választójoggal rendelkező polgárok már legalább két éve a fővárosban laknak, a leghelyesebb lenne teljességgel elhagyni a domicilium kikötését.

154 A keresztényszocialisták véleményét Haller József tolmácsolta. Álláspontjuk szerint az igazságtalanságok elkerülése érdekében minél kisebb időszakot kell felölelnie a domiciliumnak. A Keresztény Községi Párt által szorgalmazott tíz esztendei helyben lakás nemcsak a „galíciaiakat" sújtja - mutatott rá Haller -, hanem azokat is hátrányosan érintheti, akiket „a mai kivételes idők népvándorlása" ugyan a fővárosba sodort, de ide már magyar „lélek"-kel és magyar „szív"-vel érkeztek ide. Emiatt a keresztényszocialista párt ahhoz az állásponthoz áll közel, amely kétévi fővárosi helyben lakást kíván statuálni.

155 A világháború óta eltelt évek rendkívüli mobilitási viszonyaira, kényszerű lakóhelyváltoztatásaira tekintettel Hegymegi-Kiss Pál azt a kiegészítő indítványt tette, hogy azokat a nemzetgyűlési választójoggal rendelkező fővárosi lakosokat is illesse meg a törvényhatósági választójog, akik az összeírást megelőző tíz éven belül megszakításokkal ugyan, de hat esztendőt a fővárosban töltöttek. l56

Rakovszky Iván belügyminiszter sem a domicilium csökkentésével - vagy teljes elhagyásával -, sem pedig annak kiterjesztésével nem azonosult. Míg az előbbi esetben nem állna rendelkezésre elegendő idő ahhoz, hogy a helyhatósági választásokon résztvevők „az illető helyi közülettel" kellő „értelmi és érzelmi" viszonyba kerüljenek, addig az utóbbi esetben azokat sújtaná a domicilium felemelése, akik a háború folytán voltak kénytelenek lakóhelyüket megváltozatni.'

57 A nemzetgyűlés végül 75:42 arányban a közigazgatási bizottság szövegezését fogadta el.

158 Eszerint törvényhatósági választójogot azok számára biztosítanak, akinek országgyűlési (nemzetgyűlési) választójoguk van, amennyiben a községi választók összeírását megelőzően hat év óta a fővárosban laknak, vagy ott lakással rendelkeznek. A választott törvényhatósági bizottsági tagok megbízásának időtartamára, valamint a póttagokra irányuló előírásokat a nemzetgyűlés plénuma - némi stiláris módosításokkal - a közigazgatási bizottság szövegezése szerint fogadta el (9. §). Az általános vitához hasonlóan viszont elhúzódó polémia bontakozott ki a törvényhatósági bizottság választását szabályozó 10. § körül. A kormánypárt számára presztízskérdést jelentett az általuk beterjesztett módosító indítványok sorsa, hiszen a kormány álláspontját éppen e rendelkezések tekintetében szavazták le a közigazgatási bizottság ülésén. Az egységes párti Szabó Zoltán által benyújtott módosító indítványok elsősorban a választókerületek számára, területi beosztására, valamint az egyes választókerületek által választható bizottsági tagok létszámára vonatkoztak. A közigazgatási bizottság, mint emlékezetes, a főváros közigazgatási kerületeit tette választókerületekké. A 152 Petrovácz kiemelte, hogy a domicilium felemelése lényegében a fővárosi „konzervatív törzslakosság" védelmét szolgálja a „bevándoroltakkal" szemben. Hangsúlyozta, nem akarják, hogy megismétlődjön az az eset, „amikor 23%-nyi zsidóság mellett Budapesten a 400 tagú képviselőtestületben 216 zsidó ült benne". Javasolta a Monroe-elv átvételének szükségességét, mondván „Budapest a budapestieké". Uo. 71-73. (1924. november 6.). 153 Uo. 9-10. (1924. november 5.). Csilléryvel vitatkozva Propper Sándor arra mutatott rá, hogy a Keresztény Községi Párt valójában nem is a „galíciaiaktól" veszi el a választójogot, hanem „100. 000 keresztény munkást akarnak kinullázni a választójogból." Uo. 52. (1924. november 6.). 154 Uo. 84., 88. ( 1924. november 7.). 155 Uo. 103. ( 1924. november 11.). 156 Uo. 105. 157 Uo. 106.. 109. 158 Uo. 113.