Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Hanny Erzsébet: Attila hun nagykirály egy kései, valenciai „leszármazottjának" részvétele Buda visszafoglalásában (1686)

második szard lázadás idején már IV. Alfonz (1327-1335) küldte el Szardíniára rendet tenni. Testvére, Bernardo az Albaida bárói titulusát örökölte, és mint az Albaida-ház alapítója vonult be a Vilaragut-csalad történetébe. Az ő fia volt az a Juan de Vilaragut Romaní, aki a későbbi Vicente Carroz

32 szépapjának nagynénjét vette feleségül.

33 Bernardo de Vilaragut és Gerarda Sarría y Brancafort negyedik gyermeke Ramón, aki IV. Péter (1336-1387)

34 szolgálatában Szicíliában harcolt, megszerezte a Tripi bárója címet, s egyike lett a leggazdagabb és legbefolyásosabb nemeseknek. Feleségül vette Bernabón Visconti, a birodalom itáliai helytartójának legfiatalabb lányát, Dianát. A Visconti házaspárnak 11 leánygyermeke született. Mindegyiküket kizárólag uralkodói házak leszármazottaihoz adták férjhez, így Ramón sógorai között megtalálható volt például egy Gonzaga és egy Anjou herceg, és Lucia nevü nénjének harmadik férje - a családi hagyomány szerint - angliai Henrik király egyik fia volt,

33 Ramón két fiút hagyott hátra. A házasságon kívül született Luis a Tripi báróságot örökölte, Antonio de Vilaragut i Visconti mint törvényes örökös megkapta apja címeit, valamint valenciai és szicíliai birtokait.

36 Antonio - akit a korabeli dokumentumok „lo antich"-ként emlegetnek - valószínűleg még Szicíliában született, de már ifjú korában elhagyta a szigetet. Szicíliai Izabella kíséretéhez tartozott, apródként szolgált az udvarban. Királynéja parancsára 1349-ben elkísérte Szicíliai Leonórát, aki Aragóniában IV. Péter király felesége lett. Katonai kvalitása és házasságai is előmozdították meggazdagodását. Lehetőség szerint - csakúgy, mint a felmenői - gazdag és befolyásos családokkal kereste a rokoni kapcsolat kialakításának lehetőségét. O is, mint a Vilaragutok általában, részt vett a korona különféle katonai akcióiban a félszigeten és az egész Mediterráneumban. Miután a királyok minden szolgálatot bőven ellentételeztek falvak, földek és címek adományozásával, a nemesség viszonylag hamar nagy mennyiségű birtokra tudott szert tenni. Antonio Vilaragut jó katona volt, könnyen kapcsolatba kerülhetett a király admirálisával, Mateo Mercerrel, akinek lánya, Juana [Ana] Mercer lett a második felesége. Juana apja és bátyja halála után sokadmagával megörökölte Olocau birtokjogát, amit férje 1368-ban vásárolt meg a többi örököstől egy nyilvános árverésen. Ezen kívül még Marines, Gátova, Torres és Olla községek megszerzésével növelte apjáról maradt birtokait. Más jogokat és területeket pedig a koronától vásárolt meg. így jutott hozzá a morisco lakosságú Alaquáshoz, amivel a bíráskodás jogát is megszerezte. Katonai és diplomáciai szolgálataiért, melyeket a szardíniái háborúban, Kasztíliában tett, I. János király (1387-1396) megerősítette korábbi birtokaiban, ugyanakkor grófi címet és Xátiva várát adományozta neki, valamint kinevezte tanácsosának és majordomusnak. Emellett egyes birtokain élő lakosoknak vám- és adómentességet is adományozott, de bitófa állítását nem engedélyezte számára.

37 A területek megvásárlása nem volt zökkenőmentes. Ennek okán keveredett bele a városban, a nemesség vezető családjai között dúló pártharcokba, szemben állt Mateo Mercer özvegyével, saját anyósával és annak családjával, a Sentlleirekkel. Ugyanakkor az öröklött birtokokkal kapcsolatban - melyik terület kihez tartozik jog szerint - pereskedett másik rokonával, Felipe Boí'llal is. Egyébként a család egészen közeli tagjai - Carroza Vilaragut és nagybátyja Berenguer 32 Ő szerepel szerzőként a BTM-ben őrzött kötetben. 33 http://www.abcgenealogia.com/CarrozOO.html 34 Pedro IV, El Ceremonioso 35 ESQUERDO 2001. 231. 36 L. GÓMEZ 2005. 25-30. 37 L. GÓMEZ 2000. 69-92.