Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások

késedelmes benyújtása - és az ennek következtében beálló ex-lex helyzet - miatti felelősség. V. A törvényjavaslat a nemzetgyűlés plénuma előtt V. 1. Az általános vita A fővárosi törvényhatósági bizottság újjászervezéséről szóló törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájára az 1925. július 2-a és december 15-e közötti időszakban - 30 plenáris ülés alkalmával - került sor.

95 Miként a korábbiakban utaltunk rá, júliusban éppen csak megkezdődött a javaslat megvitatása. A kormány ugyan felvetette: amennyiben az ellenzék hajlandó gyorsított tempóban átengedni a szőnyegen lévő indemnitási javaslatot, a nyári szünet előtt törvénybe lehet iktatni a fővárosi javaslatot is.

96 Az indemnitási javaslat elhúzódása azonban megpecsételte a fővárosi törvény sorsát, hiszen a törvényhozás szünetelése miatt őszre húzódtak a tárgyalások. Az általános és a részletes vitában, a javaslat előadóján - F. Szabó Gézán -, valamint Rakovszky Iván belügyminiszteren kívül 47 képviselő szólalt fel. A Keresztény Községi Párthoz is kötődő keresztény párti képviselők közül Csilléry András, Petrovácz Gyula, valamint Wolff Károly voltak aktívak a vitában. Az ellenzéki polgári demokraták részéről Bárczy István, HegymegiKiss Pál és Vázsonyi Vilmos, míg a szociáldemokrata párt frakciójából Farkas István, Propper Sándor és Rothenstein Mór szólaltak fel több alkalommal. A törvényjavaslat nemzetgyűlési vitája arra is kitűnő alkalmat teremtett, hogy a honatyák a Keresztény Községi Párt három esztendős fővárosi egyeduralma mérlegét megvonják. Gyakorta nem is szólt másról a vita főárama, mint az iménti téma pertraktálásáról. Kritikus észrevételek hangzottak el a törvényjavaslattal szemben az őszi időszakra áthúzódó általános vita során, mégpedig nemcsak a baloldali képviselők, hanem a keresztény ellenzék részéről is. Július eleji felszólalásában a szociáldemokrata Farkas István nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a terítéken lévő törvényjavaslat a „legreakciósabb

,, mindazon törvények közül, amelyeket a nemzetgyűlés eddig tárgyalt, hiszen ez a javaslat az autonómia megszüntetését és eltemetését jelenti.

97 Kifogásolta a választójog szűkítését eredményező domicilium eredeti javaslathoz képest történt kiterjesztését, valamint a választói névjegyzék összeállításából s kiigazításából fakadó - a választói jogosultság megvonását eredményező - visszásságokat.

98 Nehezményezte, hogy a törvényhatósági bizottság összetétele révén a kinevezési rendszert honosítják meg az önkormányzati testületben, hiszen az nem egyéb, mint „lealjasítása a polgárságnak, az önkormányzatnak".

99 Bírálattal illette a választókerületi beosztás eddigi aránytalanságait, amely megkülönbözette a privilegizált belső kerületeket, a nem-privilegizált külső kerületekkel szemben. A privilegizált kerületeknek ugyanis kisebb választói létszám mellett biztosítottak ugyanannyi mandátumot, mint a lényegesen több választóval rendelkező, 95 A törvényhozás előtti vitát röviden összefoglalja: Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp.. Akadémiai Kiadó, 1976. 364-366.: Tarjányi Sándor: A fővárosi törvény és módosításai. Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 1972. 50-57. 96 Kompromisszum készül a fővárosi törvény gyors letárgyalásáról. Fővárosi Hírlap. 1924. június 18. 97 Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. XXV. kötet. Bp., Atheaneum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1924. 295. ( 1924. július 2). 98 Uo. 298. 99 Uo. 299.