Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások
esetére irányadó szabályait kell irányadónak tekinteni. Az indokolás rámutatott arra, hogy e lépés azért mutatkozott szükségesnek, mert a jelenlegi törvényhatósági bizottság megbízatásának meghosszabbítása - azaz a közgyűlést 1920 óta majorizáló Keresztény Községi Párt közgyűlés és városháza feletti döntő befolyásának prolongálása - „aligha keltene közmegnyugvást". 50 Ennél fogva mindaddig, amíg az új törvényhatósági bizottság nem alakul meg, a székesfőváros hivatalnok tanácsa fog a halaszthatatlan ügyekben eljárni, a közigazgatási bizottság és a kerületi választmányok pedig újjáalakulásukig jelenlegi összetételükben működnek. A kormányzat terveibe a főváros vezetése részéről csak keveseket avathatott be, hiszen a székesfővárosi tanács 1923. december 13-án, azaz egy nappal a Rakovszky-féle törvényjavaslat nemzetgyűlési beterjesztése előtt, 171. 872/1923-XI. szám alatt felterjesztést intézett a belügyminiszterhez a törvényhatósági bizottság közelesen lejáró megbízatása esetén teendő intézkedések ügyében. A tanács felhívta a belügyminiszter figyelmét arra, hogy 1924. január 1-től „a jogfolytonosságban hiány állna be", amennyiben elmaradnak a megfelelő törvényes intézkedések. 51 A fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésén is elhangzottak a kormányzat törvényhozási mulasztását felhánytorgató felszólalások. A Keresztény Községi Párt részéről Petrovácz Gyula az 1923. december 19-i rendes közgyűlésen hangsúlyozta, hogy anélkül jár le a közgyűlés mandátuma, hogy az új megválasztásra került volna, vagy akár „az autonómia működésének folytonosságára vonatkozó törvényes intézkedések történtek volna". Ugyanakkor azt a kérdést tette fel Sipőcz Jenő polgármesternek, vajon tettek-e előterjesztést abba az irányba, hogy a törvényhatóság működése „törvényen kívüli állapotba" ne kerüljön? 52 A Petrováczot követően felszólaló Ernszt Sándor egyrészről arra hivatkozott, hogy a fővárosi törvényhatóság az elmúlt ciklusban mindig „lojálisán" teljesítette a kötelezettségeit, másrészről a kormányzat részéről sem kapott szemrehányást a törvényhatóság az elmúlt időszakban. Sőt, maga a kormányzó is elégedettségét fejezte ki a törvényhatóság működésével kapcsolatban. Amennyiben a következő év elejétől nem lesz törvényhatósági bizottsága a fővárosnak, rendkívül nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetbe fog kerülni a főváros, hiszen a tanács igen korlátozott jogosítványokkal rendelkezik e tekintetben (pl. fővárosi adót nem vethet ki). Ernszt ugyanakkor felolvasta a belügyminiszterhez - a közgyűlés nevében intézendő - nyilatkozat szövegét, amely bizonyos közjogi sérelmekre és azok gazdasági visszahatásaira hívta fel a figyelmet. A nyilatkozat mindenek előtt leszögezte, hogy a törvényhatósági bizottság 1924. január 1-től az önkormányzati működés folytonosságát megszakítottnak tekinti. Ennek „egyedüli és kizárólagos" okát pedig abban látták, hogy a törvényhozás - noha nem volt akadályoztatva - nem fogadott el időben törvényt, azaz lényegében a kormányzatot tették felelőssé a mulasztás miatt. Hangsúlyozták továbbá, hogy a főváros súlyos pénzügyi helyzetbe kerülhet, hiszen a fővárosi tanácsnak nincs adókivetési joga, egyúttal Budapest külföldi kölcsöneinek jelentős - a főváros egész vagyonát érintő - része „a valorizáció szempontjából kétségbe vonatott." A nyilatkozat végül leszögezte, hogy szemben a többi törvényhatósági bizottsággal, amelyek működését törvénnyel meghosszabbították, a fővárosét - véleményük szerint teljesen megokolatlanul és sérelmesen - megszakították. 53 A közgyűlési tiltakozás értelemszerűen a városházát uraló politikai erők, 50 Uo. 220. 51 Fővárosi Közlöny. 52 Fővárosi Közlöny, 53 Fővárosi Közlöny, 1923. december 21. 2849. 1923. december 28. 2876. 1923. december 28. 2877.
