Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Schweitzer Gábor: Konszolidáció vagy reakció? A Bethlen-korszak fővárosi novellája (1924. évi XXVI. tc.) és az 1925. évi törvényhatósági választások
a legtöbb adót fizetők közül kell választani. Ezzel szemben a törvényhatósági jogú városokban a bizottsági tagok kétharmad részét az összes választók, míg a fennmaradó egyharmad részt a virilisek közül választják. A törvényhatósági bizottság létszámát - a majdani törvény szabta korlátok között - a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg. A javaslat kimondta, hogy a törvényhatósági bizottság virilis tagjait a legtöbb adót fizetők saját maguk közül - de nem választókerületenként, hanem együttesen - választják. A legtöbb adót fizetők névjegyzékébe ugyanakkor négyszer annyi legtöbb adót fizető nevét kell felvenni, mint amennyi virilis tagot (és póttagot) a legtöbb adót fizetők megválasztanak. A virilis jegyzék összeállításánál a vármegyék esetében - tekintettel a lakosság eltérő társadalmi összetételére - csak az egyenes föld-és házadót kell figyelembe venni, míg a törvényhatósági jogú városoknál az előbbieken kívül az általános kereseti adót is számításba kell venni. Míg a virilis bizottsági tagok megbízatása három évre szól, addig az összes választók által választott tagokat háromévenként hat évre választják. A virilizmus megtartása melletti jól ismert érvként rögzítette az indokolás, miszerint a virilizmusnak megvan az a „pótolhatatlan előnye", hogy általában „magasabb értelmi színvonalon álló értékes konzerváló erőt" juttat az önkormányzati testületbe. 30 Rakovszky belügyminiszter megújított törvényjavaslatának választójogi, valamint a törvényhatósági bizottság feloszlatására vonatkozó rendelkezései szórói-szóra megegyeztek korábbi javaslata előírásaival. Kellő politikai támogatás hiányában azonban Rakovszky megújított javaslatai is lekerültek a napirendről, csak éppen csendesebben, mint Ferdinandy korábbi tervezetei. Noha törekvéseiket nem koronázta siker, a törvényhatósági bizottság megújított szerkezetére, összetételére és választására irányuló elgondolásaiból sokat merítettek a későbbi, immáron megvalósított közigazgatási reformok. Afelől ugyanis senkinek sem lehetett kétsége, hogy előbb, vagy utóbb, de - legalább részlegesen - a kormányzat beváltja a közigazgatási reformtörvények meghozatalára irányuló ígéretét. II. Bethlen István és a főváros Bethlen István miniszterelnök (a rendelkezésre álló források szerint) 1923-tól mutatott intenzívebb érdeklődést a főváros közigazgatás-politikai ügyei iránt. Ekkortól érezte elérkezettnek az időt arra, hogy saját „mérsékelt középpárti" politikai irányvonalát hatékonyabb formában is megjelenítse a budapesti községi politikában. 31 Visszaemlékezéseiben Harrer Ferenc - a fővárosi közigazgatás ügyeinek alapos ismerője - örökítette meg, hogy Ugrón Gáboron keresztült értesült Bethlen István fővárosi pártalapítási terveiről, amely pártalakulat a városi ügyekben a kormánnyal együttműködne. A lehetséges pártemberek között már akkor felvetődött a bethleni irányvonal majdani vezetője, Ripka Ferenc - a fővárosi gázmüvek vezérigazgatójának - neve. 32 Végső soron az 1924. január 1-én beálló fővárosi ex lex állapot - a törvényhatósági bizottsági választások elhalasztása, valamint a kormánybiztos kiküldése - is a bethleni törekvéseknek kedvezett. A kormányzati taktikát kettős célkitűzés motiválta: nemcsak az egységes párt fővárosi „leányszervezetét" kívánták kiépíteni, hanem annak városházi működése számára a 30 567. számú törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről. Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Irományai. XII. kötet. Budapest, 1925. 249. 31 SZENTGÁLI 2002.. 211. 32 HARRER 1968. 481.
