Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)

Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten

szennyezettsége és a kolera között nincs összefüggés.

31 Ezután a Duna vízállásának és a megbetegedések statisztikai adatainak összevetését végezték el. Az első kolerás eset regisztrálásától, szeptember 26-tól október 11-ig, a Duna vízszintje folyamatosan csökkent, ezután emelkedni kezdett, s ez egészen az év végéig tartott. Január és március között a vízállás emelkedő-csökkenő tendenciája hetente változott, s érdekes módon az erre az időszakra vonatkozó vizsgálat ki tudott mutatni valamiféle szabályszerűséget: amikor a vízszint emelkedett, a megbetegedésekben is növekedés volt tapasztalható, a folyó apadásakor pedig a naponta megfertőzöttek száma is csökkent. Még érdekesebb azonban, hogy a vizsgálatot végzők ebből azt a konzekvenciát vonták le, hogy a talajvíz és a kolera között nincs összefüggés. Ok ugyanis abból a feltevésből indultak ki, hogy ha valamilyen kapcsolat létezik a járvány és a talajvíz között, az csakis a víz emelkedése és a kolera csökkenése tekintetében állhat fenn.

32 A páratartalom és a kolera közötti kapcsolat vizsgálata a megelőző felmérésekhez hasonlóan negatív eredménnyel zárult. A járvány tetőzésének idején a levegő nedvességtartalma csökkenő tendenciát mutatott, de akadt néhány olyan hét, amikor a megbetegedések száma nőtt, s a páratartalom magas értéket ért el. Utoljára a csapadék mennyisége és a járvány közötti összefüggés kérdésére próbáltak választ találni. A kutatás most sem vezetett másféle eredményre. A kolera esős napokon ugyanúgy szedte áldozatait, mint száraz időben, s csapadékosabb időszakokban legalább annyira ki tudtak mutatni csökkenést a járványban, mint amikor egy felhő sem volt az égen. A vizsgálatok összegzéseképpen álljon itt egy részlet az alpolgármester által készített jelentésből: „Ezekből ennélfogva az tűnik ki, hogy a kolerát a Dunavíz s így közvetve a talajvíz állásával sebből származólag a talaj nedvességévei, továbbá a levegő hőmérsékletévei és nedvességévei, a légköri csapadék mennyiségével oki összefüggésbe hozni nem lehet. Helyi és időbeli befolyásokból tehát a kolera származását és terjedését nem vagyunk képesek magyarázni, ennélfogva a kolera terjedésének okát másban kell keresni".

33 Az idézet utolsó mondata jelzi, miért volt szükség a fenti vizsgálatok ismertetésére. A felmérést végzők ugyanis a sok negatív eredmény hatására, mintegy kizárásos alapon jutottak arra a következtetésre, hogy a kolera budapesti elterjedésében a legfőbb szerepet az ivóvíz játszotta. Figyelmüket ezért teljes egészében az ivóvízre irányították. Még a járvány kitörése idején a Központi Járványbizottság határozata értelmében a kerületi elöljáróságoknak részletes jelentést kellett készíteniük minden kolerabetegről, arról a házról és lakásról, amelyben a megfertőződött személy élt. A kimutatás azt is tartalmazta, hogy a beteg milyen vizet fogyasztott, mielőtt a kolera tünetei jelentkeztek volna rajta. A 935 eset közül 848 esettel kapcsolatban tudták „kétséget kizáróan megállapítani"

34

, hogy a beteg mit ihatott. 475 személy lakásán tartózkodott, közülük 267-en mesterségesen szűrt, 175-en szüretien, huszonhatan nyers Duna-vizet, heten kútvizet fogyasztottak. 373 ember munkahelyén volt a betegség jelentkezése előtt, közülük 18len ittak szüretlen 139-en mesterségesen szűrt, az ötvenketten Dunavizet. Összesen tehát 336 lakos fogyasztott szüretlen vizet, 406-an mesterségesen szűrt vizet adó csapokat használtak, 78-an pedig a folyóból mert nyers vízzel oltották szomjukat.

35 A vizsgálat a következőkben azt is kiderítette, hogy azokon a 31 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 34. 32 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 45. 33 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 46. 34 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 55. 35 A Budapesti Tiszti Főorvos jelentése, 1893. 55.