Tanulmányok Budapest múltjából 33. 2006- 2007 (2007)
Tanulmányok - Gönczi Ambrus: Az 1892-1893. évi kolerajárvány Budapesten
megállapíthatjuk, hogy az egészségügyi apparátus és a döntéshozó szervek nem vették félvállról a közeledő járvány veszélyét. Az azonban, hogy mindez az előkészület mennyire volt eredményes, csak a kolerajárvány folyamán derülhetett ki. A kolera Budapesten A kolera szeptember 26-án jelentkezett a fővárosban. Ezen a napon egy megbetegedést regisztráltak, a hónap hátralevő részében viszonylag kevesen — tizenketten — fertőződtek meg. Októbertől öltött a járvány nagyobb méretet. A napi megbetegedések száma gyorsan meghaladta a húsz fős határt. Az epidémia október 6-án tetőzött, ekkor negyvenötén kerültek kórházba kolerára utaló tünetekkel. A napi megbetegedések számának csökkenése lassú folyamat volt, több tucat újabb beteg ugyanis a hónap minden napjára jutott. Októberben fertőződtek meg a legtöbben (664 személy), a betegeknek több mint a fele (372 személy) életét vesztette. A november már egyértelműen a kolera visszahúzódásának jegyében telt, csupán 187 személy fertőződött meg. A halálozási arány azonban magas maradt. 110 ember nem élte túl a kolera támadását. Decemberben huszonhatan, 1893 januárjában harminchetén, februárban kilencen betegedtek meg. Összesen 935 személy fertőződött meg a járvány során 1892 szeptembere és 1893 márciusa között, közülük 505 halt meg a kolera következtében. 24 Kerületenként vizsgálva lényeges eltérést figyelhetünk meg a jobb és bal parti városrészek között. A három budai kerületben csupán 42 személy betegedett meg, a halálos áldozatok száma tizennyolc volt. A pesti oldalon a VII. kerületben volt a legtöbb megbetegedés (187), de a VI. és VIII. kerületben is hasonló számú fertőzöttet szállítottak kórházba (179, illetve 162). A Ferencvárosban, a Lipótvárosban és Kőbányán már kevesebben fertőződtek meg, de a megbetegedések száma külön-külön így is meghaladta a jobbparton regisztrált összes eset számát. Az egyes utcák vizsgálatakor a kerületeknél tapasztalt arányok enyhén megváltoznak. Ebben a rangsorban az V. kerületi Külső- Váci út áll az élen, ahol három nagyobb bérházban több mint harminc megbetegedés fordult elő. Erősen járvány sújtotta hely volt még a IX. kerületi Mester utca, Remete utca, a VII. kerületi Verseny utca, Bern utca, Nefelejcs utca, Csömöri út. Ezeken a helyszíneken legalább tucatnyian betegedtek meg. 23 A járványos megbetegedések és az életkörülmények minősége közötti összefüggés tekintetében az 1892. évi kolera-epidémia nem jelentett kivételt a század többi járványához képest. Budapest olyan területeit érintette leginkább, ahol a főváros népességének fele élt, s ahol a lakásviszonyok is a legtöbb kívánnivalót hagyták maguk után. A három legtöbb megbetegedést felmutató kerületben élt a legtöbb ember, itt volt a pincelakások száma a legnagyobb, az egy főre eső lakrész mértéke pedig a legkisebb. E három városrészben kellett a legtöbb lakosnak ötnél több társával megosztania szobáját, s itt élt a legtöbb hajléktalan is. Az összes megbetegedett foglalkozási megoszlását vizsgálva az életminőség és a kolera közötti összefüggés újabb megerősítést nyer. A 935 kolerabeteg között egyetlen személy, egy zenei konzervatóriumi hallgató rendelkezhetett volna felsőfokú iskolázottsággal, ő azonban nem élte túl a fertőzés következményeit. 26 Az értelmiségiek mentesek maradtak a kolera 24 ÖTVÖS 1894. 29. 25 ÖTVÖS 1894. 32. 26 ÖTVÖS 1894. 32. A munkában részletes kimutatást közöl a foglalkozás szerinti megoszlásról.
