Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66

ROSTÁS PÉTER krajcárt fizettek. A kimutatáshoz július 18-án csatolt felterjesztésben

184 a Magyarországi Főhadparancsnokság kifejtette, hogy a kiscelli épület további bármiféle katonai célú igénybevételét előnytelennek ítéli, mivel az épület Óbudán kívül egy magas hegyen fekszik, és amikor a katonaság kaszárnyának használja, akkor az itt beszállásolt legénységet a katonai szállítókapacitás megterhelésével kell vízzel és kenyérrel ellátni. Az itt elhelyezett katonák olyan messze vannak Budától, hogy ottani helyőrségi szolgálatra csak nehézségek árán lehet őket alkalmazni, mivel az őrszolgálatos aznap nem tud Kiscellben étkezni, amit nehezményez a legénység, továbbá a Kiscellben szolgálatot teljesítő tisztek számára az is kényelmetlen, hogy személyes szolgálatukra sokszor kénytelenek a közlegényi állományból katonákat igénybe venni. A dokumentum végül is két javaslatot terjesztett az Udvari Haditanács elé: vagy adják vissza a Vallásalapnak az épületet, és így a további törlesztő részletek fizetése alól mentesülnének, vagy rendezzenek be Kiscellben fogdát vagy börtönt, aminek az ingatlan félreeső volta még kifejezetten kedvez is. Az épület hasznosításának kérdését egy időre azonban megint a Franciaországgal vívott háború határozta meg. 1798 második felétől, a második koalíciós háború kezdetétől a kiscelli kolostort ismét hadifogoly-laktanya céljára vették igénybe. 1798. december 20-án a Magyarországi Főhadparancsnokság kimutatást küldött a magyarországi és szlavóniai hadifogoly-elhelyezési kapacitásról. Ebben a kiscelli laktanya befogadóképességét (a tisztek vonatkozásában), 1794 nyarához hasonlóan 500 fősnek ítélték.

185 Az épület teljes kapacitását 1799 júliusában, az őrlegénységgel együtt 1628 főben határozták meg.

186 Az újabb francia hadifoglyok érkezéséig a kiscelli épület néhány helyiségét 1799 februárjában az Óbudai Gazdasági Bizottság vette igénybe az Óbudán nagy mennyiségben tárolt sisakok egy részének lakkozására.

187 Március 2-án a Főhadparancsnokság a Haditanácsnak egy, az udvari kamarával végzett felmérést összegző tervezetben küldött tájékoztatást a hadsereg által a vallás- és tanulmányi alaptól megváltás fejében átvett épületek használatáról és jövőbeli lehetséges funkciójáról. Ebben Kiscellről azt a szűkszavú megállapítást olvassuk, hogy: „semmiféle katonai célra nem használják".

188 1799 júliusában Wopperer kapitány, laktanya-parancsnok jelentésben foglalta öszsze a kiscelli kaszárnya felkészítéséhez szükséges teendőket.

189 A hadifoglyok őrzésére véleménye szerint 70 közlegény szükségeltetett. Wopperer a konyhába 195 üstöt és serpenyőt kért, a hadifoglyok mellé franciául beszélő papot és chirurgust, továbbá egy tábori kápolna felszerelését is igényelte. Azért is folyamodott a kiscelli kapitány, 184 G.C. 1789-10-998. 185 HKR, 1799(!), Dep. G., Protokoll, 5044. E keretszámot egy 1799. május 20-i jelentésben is megerősítették. (HKR, 1799, Dep. G., 33-83.) 186 G.C. 1799, Protocollum 1,1187. Wopperer másodosztályú kapitány, az épület parancsnoka 1799. július 15-én adott ezirányú jelentést a Főhadparancsnokságnak. 187 G.C. 1799, Protocollum, 1,176 és 1,255. 188 G.C. 1799, Protocollum, 1,348-349. „die Kleinzeller Kaserne ist zu keinem militar Gebrauch dienlich.". 189 G.C. 1799, Protocollum, 1,1187. 44