Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Rostás Péter: A kiscelli trinitárius kolostor átalakítása katonai célra, 1784–1806 7-66
ROSTÁS PÉTER A kiscelli fogadó A kolostor átépítésével párhuzamosan elkészült a kolostortól nem messze a két lőszerraktár és a korábbi kamarai fogadóból az ezeket kiszolgáló őrház is. Ez ma is áll, bár csonkán és igen rossz állapotban a Kiscelli Múzeum melletti parkban. Az „Arany Szőlőfürthöz" (zum goldenen Trauben) címzett kocsma épületéről tudjuk, hogy Zichy Miklós Bebó Károllyal 1746. július 21-én szerződést kötött az előzetesen egyeztetett rajz alapján a teljes felépítésére a kőműves, ács, asztalos, üveges, kályhás, lakatos és egyéb szükséges munkákat is beleértve, amiért Bebo 1000 forint készpénzt, valamint 100 köböl követ, 40 kocsi téglát és 17 kocsi tetőcserepet, valamint megfelelő szállítóeszközöket kapott. 100 Az építkezés befejezése 1747. június 15-ig biztosan megtörtént, mert ekkorra fizették ki Bebónak a szerződés szerint járó teljes összeget. 1774-ben Jacob Gföller gödöllői kamarai építész készített egy felmérési tervet, 101 valamint Frantz R. Ferberth óbudai uradalmi prefektus egy leírást és állapotfelmérést. 102 Az épület részeit számba vevő lista szerint ekkor a kocsma egy kb. 50m 2-es. 3,3 m belmagasságú vendéglőrészből (alatta, helyesebben egy ebből a helyiségből megközelíthető, a háztól keletre fekvő, 70 akó befogadóképességű pince), emellett egy kb. 18 m 2-es, szintén 3,3 m belmagasságú „extra szobá"-ból és egy ugyanekkora kamrából, egy kb. 28 m 2-es, ugyancsak 3,3 m belmagasságú konyhából és a fogadósnak az ugyanekkora szobájából állt. A kocsmához egy 4,2 m széles és 17,7 m hosszú, 3 m magas falazott fészer tartozott, amely nyáron a kolostorba érkező zarándokok számára (kirch fahrter) szolgált szállásul. A fogadó alaprajzi elrendezésére egy 1837ben felvett felmérési rajzból következtethetünk. 103 A vendéglő helyisége az észak-déli irányú főtraktus északi felében volt, s ebből kelet felé nyílt egy lejárat a háztól délre fekvő pincébe. A főépülethez nyugat felé két traktus kapcsolódott: az északi oldali az ún. „extra szobát" és a kamrát foglalta magába, a déli oldalon pedig a hosszabb toldaléképület volt a fészer, amely nyáron a zarándokok szálláshelye volt. A főépület déli felében volt a konyha és a fogadós szobája. Az 1774-es leírás szerint az épület jó anyagokból épült, tetőzetét cseréppel fedték, deszkázata, mivel a hegyoldalban erős szélnek volt kitéve, gyakori javításra szorult. 1783-ban a szükséges javítási munkákról költségvetés készült. Franz Xaver Hacker ácsmester, Anton Joseph Oelsner kőművesmester, Johann Michael Spins üvegesmester, valamint Johannes Hintraun kályhásmester költségvetései alapján összesen 2083 forint 23 krajcáros javítási munka volt ekkor az épületen esedékes (kőműves: 1393 forint; ács: 597 forint 45 krajcár; asztalos 30 forint 47 krajcár; lakatos 51 forint 2 krajcár; üveges: 6 forint 48 krajcár; kályhás: 4 forint), mely összeg, főleg a kőműves és ácsmunkák volumene azt mutatja, hogy az épület, mielőtt a hadsereg átvette, igen 100 MOL, P szekció, Zichy-levéltár, 471. csomó. Ld. még: GÁL 1978. 130. 101 MOL, TI szekció, No. 182/2. A terven az épület nyugati homlokzata és befoglaló alaprajza látható. Jelezve jobbra lent: „Jacob Gföller Caml. Archi. in Gedellő". 102 MOL TI szekció, No. 576. 103 Österreichisches Staatsarchiv, Kartensammlung, D 288. A tervet az 5. tüzérezred Joseph Bauer nevű tüzére készítette annak a felmérési rajzsorozatnak a részeként, melyet 1837-ben a kiscelli katonai létesítményekről Matkowitz hadnagy vezetésével készítettek. 28