Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Kis Péter - Petrik Iván: Budapest középkori történetére vonatkozó források összegyűjtésének évszázados múltja 235-259

Kis PÉTER - PETRIK IVÁN tárgyalta a városok történetét és ennél is jóval nagyobb hiányt jelentett, hogy a kútfőanyagot nem adta közre. A folytatás és a hiányzó okmánytár kiadása nem került le a napirendről, de gyakorlatilag érdemi előrelépés évtizedekig nem történt.

5 Csánki előterjesztésének elfogadásával nem csak új lendületet kapott a munka, hanem új alapokra is helyeződött. A voltaképpen hosszabb-rövidebb megszakításokkal háromnegyed évszázadon át tartó munka két közgyűjteményben folyt, a II. világháború előtt a Budapest Székesfőváros Levéltárában, az 1954-től pedig a Budapest Történeti Múzeumban, ez utóbbi esetben ismét igen szoros összefüggésben az új elvárásoknak megfelelő („ötkötetes") Budapest története középkori fejezeteinek elkészítésével. Az alábbiakban e két szakaszt külön-külön tárgyaljuk.

6 Négy esztendő óta Budapest Főváros Levéltára a Budapest Történeti Múzeummal összefogva hosszú távú tervet készített, hogy az elmúlt mintegy száz év gyűjtéseinek a két közgyűjtemény őrizetében lévő eredményeit mérje fel, illetve a legkorszerűbb formában közzé tegye. Jelen tudománytörténeti áttekintésünk szorosan kapcsolódik ehhez a programhoz. I. Fővárosi Levéltár (1911-1944/1950) A gyűjtés története A „Budapest története" megíratása időben nagyjából egybeesett a Fővárosi Levéltár átalakulásával. Az 1885. év ugyanis bizonyos tekintetben új korszakot nyitott meg azzal, hogy a közgyűlés fontos igényként fogalmazta meg a levéltárral szemben a történettudomány művelését, közelebbről a kereken egy évtizeddel azelőtt egyesített főváros múltjára vonatkozó források összegyűjtését. Ennek megfelelően az ekkor főlevéltárossá kinevezett Toldy László tevékenységében a forráskiadványok már fontos szerepet kaptak. A XX. század elején mind az 1901., mind pedig az 1911. évi, a levéltárat is érintő reformok tovább erősítették az intézmény tudományos jellegét, majd 1912-ben Gárdonyi Albert (1914-től lesz a főlevéltáros) munkaprogramjában szerepelnek a különféle, a főváros múltjára vonatkozó tematikus forráskiadványok publikálása.

7 A várostörténeti monográfia és az ehhez kapcsolódó forrásgyűjtés, valamint a Város archívumának vázolt fejlődése - mint két párhuzamosan zajló folyamat - az 1910-es évek elején keresztezte egymást. Ennek eredményeként fogalmazódott meg a nagyszabású kutatási terv, amely Budapest története kútfőinek lehetőség szerinti legteljesebb összegyűjtésére irányult. A vállalkozás spiritus rectora Csánki Dezső

8 5 1897-ben Szilágyi Sándor Salamon két tanítványát: Ballagi Aladárt, a török korral, valamint Marczali Henriket „az osztrák ház uralmával" foglalkozó részek megírására ajánlotta Rózsavölgyi Gyulának, a fővárosi közoktatási és régészeti bizottsága elnökének figyelmébe. Minden bizonnyal a később hivatalosan is felkért két egyetemi tanár személyes ellentéte miatt hiúsult meg a monográfia folytatása, illetve befejezése. (BFLXV. 12. 1. doboz 1. tétel.) 6 Az első fejezet Kis Péter, a másodiké pedig Petrik Iván munkája. 7 HORVÁTH J. 1996. 43, 48, 56-57, 64-66, 70. 8 Szakmai működésének összefoglalását ld. KÁLNICZKY László: Csánki Dezső főlevéltárnok, főigazgató pályája. Magyar levéltáros-életpályák a XIX-XX. században. Szerk.: Sipos András. Budapest 2004. 15-37. 236