Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234

SZEMZŐ HANNA ságok viszonylag gyorsan reagáltak a történtekre. A mentők és a rendőrség hamar megérkeztek, a betegeket ellátták, majd megkezdték a nyomozást és gyorsan le is tartóztatták a villamos vezetőjét, aki a baleset pillanatában nem is tartózkodott a járművön. A másnapi napilapok, bár erősen bírálták a BKVT-t, az utasokat, az utazási szabályok hiányát, ugyanakkor elismerően szóltak a mentők és a rendőrség munkájáról.

23 Teljességgel úgy tűnt, a hivatalos szervek mindent megtettek, hogy rend legyen a városban. A közterületi rend fogalma persze még meglehetősen képlékeny volt ebben a korban. Bár a lapok többször is hangot adtak ama kívánságuknak, hogy felül kellene vizsgálni és szigorítani kellene az érvényben lévő szabályokat, sokan csak kevéssé ismerték a hatályos rendelkezéseket. Mi sem példázza ezt jobban, mint a BKVT-nek a zugligeti baleset után egy évvel kiadott közleménye, melyben arra kéri a kalauzokat és a villamosok vezetőit, hogy ünnepnapokon a szokásosnál is körültekintőbben viselkedjenek. Az indok így szólt: a vidékről nagy tömegben Budapestre érkezők nem ismerik a villamosok működését és tapasztalatlanságuk komoly veszélyforrást jelent a vállalat működése szempontjából.

24 Az idő rövidsége is nagy szerepet játszott abban, hogy a közlekedés új szabályainak a betartása sokak számára még gondot jelentett ez idő tájt, valamint, hogy számosan gyanakodva szemlélték az új közlekedési eszközöket. Hiszen még alig 14 év telt el azóta, hogy az első villamos végigrobogott a Nagykörúton és az ideges utasok - a Pester Llyod beszámolója szerint - arra kérték egy kövérebb utastársukat, hogy szálljon le a biztonság kedvéért.

25 A viselkedési normák hiányos betartásából, a „civilizálatlanságból" fakadó balesetek előidézése, a fegyelem hiánya és a magatartás lassú átalakulása nem csak a tanulatlanabb, a modern tömegközlekedési eszközökkel életükben először találkozó utasokra voltjellemző. Gyakran előfordult, hogy tanult emberek, akik nem először utaztak a járműveken, szintén semmibe vették a biztonsági előírásokat és nem voltak a tudatában azoknak az új körülményeknek, melyeket a gépek használata teremtett. A millenáris ünnepségek alatt 1896-ban, távozóban a miniszterelnök fogadásáról, számos magas rangú tisztviselő és külföldi tudósító, fittyet hányva a közlekedési szabályzatra, üzemzárás után siklóval akart visszajutni a városba. Nem tulajdonítva nagy jelentőséget annak a ténynek, hogy a gépész már hazament, a még ottlévő fűtőt kényszeríttették a sikló üzembe helyezésére. 0 azonban el sem tudta indítani a szerkezetet, és a fékekkel sem tudott bánni, így a sikló két kocsija elkerülhetetlenül nekiütközött az állomásnak és súlyos sérüléseket okozott hat utasnak.

26 Sokszor még a közlekedési vállalat dolgozóinak is nehézségekbe ütközött a szabályok elsajátítása, és az, hogy megfelelő módon, vagyis fegyelmezetten viselkedjenek. Budapest rendőrfőkapitánya, Rudnay Béla 1900-ban arról panaszkodott, hogy a közlekedési vállalatokhoz még a ló vasút idejében beszegődött alkalmazottak ne23 A Friss Újság volt az egyetlen kivétel, amely már a kezdetekben is erősen kritizálta a rendőrség teljesítményét. Napokkal később már a többi hírlap is hasonlóan kritikussá vált. 24 „Körrendelet az összes személyzethez", BFL, XI, 1511/i, 1. 25 „Hogyan fogadta Pest az első villamost? Derűs levél a BSZKRT családfáján.", Népszava, 1934. július 22. 6. 26 Fővárosi Lapok, 1896. június 27. 6. 222