Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján 215-234
BALESETEK ÉS TÁRSADALMI SZABÁLYOZÁS BUDAPESTEN A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN igyekszem bemutatni, hogy a motorizált tömegközlekedés megjelenése és vele párhuzamosan a súlyos balesetek veszélye miként változtatta meg Budapesten a nyilvános viselkedés szabályait. Végezetül megvizsgálom, hogy hogyan a bekövetkezett balesetek befolyásolták a kor modernizációról, civilizációról, és fejlődésről szóló diskurzusát. A tömegközlekedés gyors fejlődése ugyanis lényeges elemét képezte a modern Budapestről kialakult képnek. A tömegközlekedés elterjedése egybeesett a város fejlődésével és számos korabeli lakos szemében olyan kérdésnek számított, melyben a város nem csupán behozhatta korábbi lemaradását, de akár meg is előzhette nyugati riválisait, mutatván a fejlettségét és európaiságát. Egy nagyobb baleset azonban könnyedén megingathatta ezt a hitet, és előhozhatta azokat a félelmeket, melyek szerint Magyarország és Budapest, sosem lesz a „civilizált" Európa része. Az elemzés alapját a zugligeti esetről szóló sajtóbeszámolókon kívül a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) és a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület levéltári anyagai, illetve egy 1896-os sikló balesetről 3 szóló újságcikkek alkotják. Budapest, a metropolisz A városi modernizáció szinte egész Európában akut problémák sorát vetette fel és számtalan vita forrását képezte. Nem csupán a hatóság szerepkörét kérdőjelezték meg számtalan alkalommal, de párhuzamosan a városi infrastruktúra modernizálásával - a széles sugárutak kiépülésével, az úthálózat átalakulásával, a tömegközlekedés megjelenésével és a velük együtt járó óriási bontásokkal - a múlthoz fűződő viszony is a viták központi kérdésévé lett, felvetve az egyediség és uniformizáltság problémáját a város kontextusában. Az új metropoliszok sokak számára elvesztették a régi város varázsát. Egy korabeli francia komédiában például élesen kritizálták Haussmann munkásságát és az annak nyomán kialakult, kissé monoton városképet, gúnyt űzve a bulvárok végtelenbe nyúló járdájáról és az unalmas utcai bútorzatból. 4 Bécsben pedig - másokkal egyetemben - Werner Sombart indított háborút a modernizáló mozgalmak ellen, egy röpiratában Bécset kiáltva ki az utolsó védőbástyának, amelyik mind az ideig ellen tudott állni a modernizáció nyomásának. 5 Budapest esete annyiban tér el az előbb említett példáktól, hogy a város gyors modernizálása megkérdőjelezhetetlen prioritássá vált az elit szemében. Talán az általános fejletlenség, talán a nemzeti főváros kiépítése körüli láz okozta, hogy a modernizációs törekvéseket szinte egyöntetű lelkesedés fogadta. Az általános támogatottságra utal az is, hogy a korszak legnépszerűbb írója, Jókai Mór, A jövő század regénye című művében egy hipermodern Budapestről álmodozott. Ez a Budapest - Bécset immár megelőzve - a Monarchia székhelyévé vált. Jókai műve jól példázza a Budapest fejlődése felett érzett örömöt, és azt az elégtételt, hogy a provinciális kisváros lassanként Bécs riválisává kezd válni. 3 1896 júniusában a sikló a miniszterelnök fogadásáról távozó vendégekkel, köztük számos külföldi tudósítóval, leszakadt, megsebesítve számos utast. Mivel a millenáris ünnepségek alatt történt, sokan attól tartottak, hogy a megsebesült tudósítók majd Magyarország rossz hírét keltik. 4 Victorien SARDOU, Maison neuve, idézi T. J. CLARKE, 42. 5 SOMBART 1910. 12-13. 217
