Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214

NAGY AGNES mögött elfoglalt, a körükből beköltöző bérlők számát tekintve a harmadik legnépesebb helyről oly mértékben esett vissza, hogy az 1946-1958 közötti tizenkét év alatt ugyanannyi képviselőjük érkezett, mint az 1944-1945-ös egy év alatt. Miközben az 1945 után beköltözők mintegy felét a szellemi foglalkozásúak - tisztviselők és értelmiségiek - egynegyedét a munkások és a segédszemélyzet tette ki, addig a magánkisiparosok csak 7%-nyi arányban képviseltették magukat. Az újonnan beköltöző fő- és társbérlők foglalkozási megoszlása házankénti eltéréseket is mutat. Az 1941-ben lakásállományánál és bérlőinek társadalmi helyzeténél fogva magas státusúnak nevezhető Nádor utca 5. szám, és az alacsony státusúnak nevezhető Hercegprímás utca 13. szám alatti bérház összehasonlítása alapján figyelhető meg e jelenség. Bár a munkások és a segédszemélyzet tömegesnek nevezhető, 1944-1945-ben megkezdődő beáramlása a Nádor utca 5. számot is elérte, azonban a Hercegprímás utcai házzal párhuzamban szemlélve a két ház státuskülönbsége még 1954-ben is jól megfogható. Míg a Hercegprímás utca 13. szám alatt 1954-ben a fő- és társbérlők körében a szellemi dolgozók - tisztviselők, egyéb szellemi foglalkozásúak és értelmiségiek -, és a fizikai munkások azonosan több, mint egyharmadegyharmad arányban voltak jelen, addig a Nádor utca 5. szám szellemi foglalkozású bérlőinek ugyancsak több, mint egyharmados aránya mellett - harminckilencből tizenöt bérlő - a munkások és a segédszemélyzet kategóriáját mindössze kilenc fő képviselte.

65 A Nádor utca 5-ben az iparosok csoportja volt az, amely mind saját 194l-es arányához, mind pedig a Hercegprímás utcai ház 1954-es arányához képest nagyobb létszámgyarapodást élt át. A két ház két világháború közötti társadalmi különbségeit egyrészt a közel azonos arányú családi kontinuitás őrizte meg, másrészt az új beköltözések is eltérő társadalmi tagolódást mutatnak. Míg a Nádor utca 5. szám alatt 1946 és 1958 között csak három, a munkások és a segédszemélyzet kategóriájába tartozó új bérlő költözött be, addig a Hercegprímás utcai házba kilenc. E jól kitapintható különbség arra utal, hogy azzal együtt is, hogy a kétféle csatornán keresztül történő lakáselosztás társadalmi csoportok szerint differenciáltan működött, a szándékos lakáspolitikai döntésekhez képest spontánnak nevezhető, és feltehetően a személyes kapcsolatokban szerveződő folyamatok egyidejű hatása is érvényesült. Ha a bérlők 194l-es és 1954-es foglalkozási összetétele, valamint az 1944-1958 közötti új beköltözések foglalkozási megoszlása után az 194l-es főbérlők családi kontinuitásának vizsgálatát is bevonjuk az elemzésbe, a társadalmi változás komplex képét kapjuk. A családi kontinuitás arányát a családfő foglalkozása szerint elemezve a segédek és altisztek után a legstabilabb csoportnak az önálló kisiparosok mutatkoznak. Az 194l-es főbérlők 1954-ben mért átlagosan 40%-os családi folytonosságához képest a kisiparos családoknak több, mint fele voltjelen. Ezzel alatta maradtak ugyan a segédek kétharmados, és az altisztek háromnegyedes arányának, viszont megelőzték a tisztviselők és az értelmiségiek átlagnak megfelelő kontinuitási arányát. A kontinuitás mérését 1960-ig kitolva, a kép alapvetően átalakul. Az átlagosan még egyötödös arányt sem elérő kontinuitáshoz képest az értelmiségiek egyharmados, és a kisiparosok valamivel több, mint egynegyedes aránya minden más foglalkozási-társadalmi csoportot megelőz. A vezető beosztású magántisztviselők csoportját NAGY 2004. 157, 3. táblázat. 206