Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Nagy Ágnes: Városnegyedek életciklusa : lakáselosztás – társadalmi rétegződés 179-214
VÁROSNEGYEDEK ÉLETCIKLUSA - LAKÁSELOSZTÁS - TÁRSADALMI ÁTRÉTEGZŐDÉS és ingatlanokkal sűrűn behálózott városrészben a részvénytársasági tisztviselőknek a helyi társadalom valamennyi foglalkozási csoportját meghaladó egyötödös aránya a budapesti átlagot kétszeresen reprezentálta felül. (Melléklet) Eközben a köztisztviselők, bár a hét ház főbérlői között hat képviselővel jelen vannak, nem a hét ház körzetében, hanem a Lipótváros Báthory utca vonalában meghúzható belső határvonalán túl, a közhivatalok közelében béreltek lakást. 56 A magántisztviselők után a főbérlök második legnépesebb csoportját a kisiparosok alkották, tizennyolc főbérlővel. A hét ház kisiparosai körében a ruházati szakmák uralkodtak: a tizennyolcból tizennégy főbérlő gyakorolta a szabó, fehérneműkészítő és fuzőkészítő mesterségeket. A kisiparosok után a főbérlök foglalkozási megoszlásában számarányukat tekintve a harmadik helyen a szabadfoglalkozású értelmiségiek álltak, őket követték negyedik helyen a kereskedők. E négy foglalkozási csoport adta 1941-ben a főbérlök háromnegyedét. A hét ház tágabb környezetét alkotó, a gr. Tisza István utca és az Arany János utca határvonalával kijelölt 31/a számú statisztikai alkerületet e csoportok a budapesti arányukhoz képest kétszeresen felülreprezentálva lakták. (Melléklet) A helyi társadalom alsó rétegét képviselő munkás és altiszti rétegből a hét házban mindössze négy altiszttel találkozunk. Még azzal együtt is, hogy a Lipótvároson belül a 3 l/a számú statisztikai alkerületben a lipótvárosi átlaghoz képest magasabb arányt értek el, a budapesti átlagtól mind a hét házban, mind a 31/a számú statisztikai alkerületben messze elmaradt jelenlétük. 1941-hez képest, immár a központosított lakásrendszer keretei között, 1954-re a főbérlő családok kétharmada kicserélődött ki. (6. táblázat) A hét ház 1941-ben megfigyelhető heterogén társadalmi összetétele azonban az 1950-es években is továbbélt. Nem változott meg 1954-re - a tisztviselő és értelmiségi rétegeket együttesen tekintve - a szellemi foglalkozások dominanciája sem. A tisztviselők, az egyéb szellemi foglalkozásúak és az értelmiségiek körébe tartozó fő- és társbérlők együttes aránya 1954-ben 41%-kal kevéssel alacsonyabb az 1941-ben mért 46%-hoz képest. A szellemi foglalkozások változatlan túlsúlya mellett azonban döntő átstrukturálódás ment végbe 1941 és 1960 között: miközben egyes foglalkozási-társadalmi csoportok eltűntek, addig a fizikai munkások 1944/1945-től újonnan beáramló rétegei radikális létszámnövekedést értek el. A statisztikában élesen kirajzolódó belső határvonal gyökerét a századforduló két nagy, a városrész térbeli, és ezáltal társadalmi szerkezetét is átalakító építészeti-városrendezési vállalkozásában kell keresni. Az 1890-es évek utolsó éveiben az országgyűlés új épületének építése és az Újépület lebontása nyomán a Szabadság tér kialakítása a Lipótváros kormányzati és - a József nádor tér mellett második pénzügyi központként - banknegyed jellegét tette markánsabbá. A két nagy rendezés a városrész északi irányban való terjeszkedését és a lakosság társadalmi karakterének módosulását is eredményezte. Az analfabéták, a túlzsúfoltan lakók, az ágyrajárók, és a cselédtartás 189l-es térbeli eloszlását alkalmazva mutatóként, a városrész térbeli szerkezetét átalakító építkezéseket megelőzően az Újépület rajzolta ki a belső határvonalat. Az analfabéták kétszer olyan magas aránya, a túlzsúfolt lakásviszonyok, valamint a cselédek alig több mint fele akkora száma jelzi az éles határt a Lipótváros 1800-as évek első évtizedeitől kezdődően kiépült déli része, és az Újépületen túli északi, még nem városiasodott, földszintes képet mutató részének ipari-munkás népessége között. (KÖRÖSI-THIRRING 1894.) Ezen északi résznek bérpalotákkal való beépítése a XIX-XX. század fordulójától a déli résznél magasabb státusú népességet vonzott magához. (Melléklet) 199
