Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178

SCHWEITZER GÁBOR A javaslat: a törvényhatósági választójog A javaslat jelentős mértékben terjesztette ki az aktív törvényhatósági választójogot, amennyiben azt a nemzetgyűlési választójogot szabályozó 1919. novemberében kihirdetett Friedrich-féle miniszterelnöki rendelethez igazította.

32 Ennek értelmében aktív választójogot biztosítottak főszabályként a 24. életévüket betöltött, legalább hat év magyar állampolgársággal és fél éves helyben lakással rendelkező férfiak és nők számára. Az aktív választójog gyakorlását nők esetében - műveltségi cenzus gyanánt - az írás-olvasás feltételéhez kötötték. Passzív választójogot ugyanakkor a 30. életévüket betöltött aktív választójoggal rendelkező férfiaknak és nőknek biztosítottak. A fővárosi törvényhatósági választójog szabályozásánál a javaslat további megszorításokat a passzív választójog terén kívánt érvényesíteni, hiszen annak gyakorlását nemcsak legalább 4 polgári - vagy azzal egyenértékű - iskola elvégzéséhez, hanem 6 év helyben lakáshoz is kötötte. Az utóbbi rendelkezés értelemszerűen a világháború óta a fővárosban letelepedettek választójogának csorbulásához vezetett. Az indokolás sajátos népvándorláshoz hasonlította azt a folyamatot, aminek eredményeként a főváros lakossága a világháború kirobbanása óta megnövekedett, s ezzel a jelenséggel magyarázták, miért nem tartották kívánatosnak, hogy az 1914. január 1-i határnap óta betelepülteket passzív választójoggal ruházzák fel.

33 A közigazgatási bizottság jelentése indokolatlannak tartotta a műveltségi cenzus megtartását, mondván ez a korlátozás a „nívó-biztosítás" szempontjából nem célravezető, hiszen az „élet iskolájában" legalább annyi ismeretet el lehet sajátítani, mint - mondjuk -négy polgáriban.

34 Ezzel egyidejűleg 1914. július l-re módosították az itt lakás kellékéül szolgáló dátumot, „mert ez az a hónap, amellyel különböző elemeknek Budapest felé áramlása megkezdődött". A passzív választójog egyik kellékéül szolgáló 6 év helyben lakás a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja észrevétele nyoamely a virilis rendszer és a választásos rendszer között feszül. A nyers virilizmus választásos virilizmussá szelídülése nem feltétlenül a demokratizmus kiterjesztése céljából épült be a rendszerbe. Megjegyzem, hasonló megfontolás vezérelte az 1929-es törvényhatósági reform kidolgozóit is, hiszen a virilizmust - bár csökkentett arányban - fenntartották ugyan, de különböző garanciális elemekkel gondoskodtak arról, hogy a kurzus szempontjából politikai, származási szempontból nem megfelelő virilisek kisebb arányban kerüljenek a törvényhatósági bizottságba, mint annak előtte. 32 Lásd a magyar kormány nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról szóló 1919. évi 5985. M. E. számú rendeletét. 33 32. szám. Törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 217-218. Az 1929/30-ban újrakodifikált fővárosi törvény képviselőházi közigazgatási bizottsági vitája alkalmával felszólaló Peyer Károly utalt arra, hogy a javaslatnak törölnie kell a passzív választójogi cenzusok sorából a hat év helyben lakást, elismerve, hogy 1920-ban indokolt lehetett ez a feltétel, „amikor a galíciaiakat akarták a választójogból kizárni", ám ők azóta már megszerezték a magyar állampolgárságot, így okafogyottá vált a rendelkezés. MOL K. 510. 10. kötet. A képviselőház közigazgatási bizottságának 1929. november 20-i ülésének jegyzőkönyve. 34 52. szám. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottságának jelentése a "székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról" szóló 32. számú törvényjavaslat tárgyában, in: Nemzetgyűlés irományai (1920). 351. 168