Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Schweitzer Gábor: A fővárosi Törvényhatósági Bizottság újjászervezése 1920-ban 159-178
A FŐVÁROSI TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG ÚJRASZERVEZÉSE 1920-BAN Kétségtelen, hogy a fények mellett az árnyoldalak is megjelentek s, hogy csak egyetlen példára hivatkozzunk, a Sugár út arisztokrata palotái mellett felépültek a Józsefés Ferencváros bérkaszárnyái, nem beszélve a peremvidékek nyomortanyáiról. De a helyzet e tekintetben 1919/1920 után sem változott lényegesen. Mindenesetre a világháborús összeomlásért s az azt követő forradalmakért közvetetten felelőssé tett Budapest a kárhozatos és nem kívánatos - egyúttal az országos politikai arénából hosszú időre kiszorított - liberalizmus és „kozmopolitizmus" egyik utolsó mentsvára maradt. Ugyanakkor arra a Sipos András által meggyőzően bizonyított összefüggésre is utalnunk kell, miszerint 1919/1920-at -azaz az új államhatárok kialakulását - követően sajátos értelemben értékelődött fel a főváros helye és szerepe, múltja és jelene Magyarország életében. 22 A javaslat: a törvényhatósági bizottság létszáma és a virilizmus Az átmenetinek - háromévi időtartamra - szánt törvény egyik legfontosabb intézkedésként radikális mértékben, 400-ról 200-ra kívánta leszállítani a törvényhatósági bizottság létszámát, mégpedig oly módon, hogy míg 180-an választás révén jutnak tagsághoz, addig 20-an állásuknál illetve tisztüknél fogva kerülnek a bizottságba. E létszámcsökkentést a nemzetközi trendeken kívül azzal a szakmainak ható érvvel igyekeztek alátámasztani, hogy a nagy létszámú testületek működése nemcsak nehézkes, hanem „a létszám arányához mérten a tagok felelősségérzete kisebbedik" is. 23 Szembetűnő, hogy a javaslat mellőzte a bizottsági tagság virilis jogcímen történő megszerzését. A törvényjavaslat kidolgozói számára a fővárosnál 1872 óta érvényesülő választásos virilizmus sem volt elfogadható, ami - szemben a többi törvényhatóságnál érvényesülő nyers, azaz automatikus virilizmussal - pro forma mégiscsak demokratikusabb intézménynek minősült. Az indokolás általános része hivatkozott arra, hogy mindaddig, amíg nem kerül napirendre a közigazgatás átfogó reformja, elodázhatatlanul szükséges a törvényhatósági bizottság újjászervezése, mert a régi rendelkezések alapján megválasztott törvényhatósági bizottságok - tehát nemcsak a fővárosi - „a megváltozott korszellemben semmiképpen sem képviselik a törvényhatóságok közönségének valódi akaratát". 24 A kilátásba helyezett „elodázhatatlan" reformokat mindenekelőtt a fővárosban kell keresztülvinni, hiszen csak így érhető el, hogy a törvényhatósági bizottság összetétele - szólt az érvelés - a közönség teljes bizalmán nyugodjon s „egészséges életműködésre" legyen képes. 25 A javaslat körmönfont érveléssel igyekezett legitimálni a virilizmus mellőzését. „A javaslat ebben a kérdésben nem elméleti alapból indult ki, hanem itt egyedül az a közmeggyőződéssé érlelődött felfogás szolgált irányadóul, hogy a teljesen átalakult életviszonyokra való tekintettel a székesfőváros törvényhatósági bizottságánál a virilis rendszer továbbra fenn nem 22 SÍPOS 1993, különösen 50-53. 23 32. szám. Törvényjavaslat a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról, in: Nemzetgyűlés, irományai (1920). 214. 24 Uo. 213. 25 Uo. 213-214. 165
