Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)
Mészáros Borbála: A helyi sajtó szerepe a főváros környékén : Kispest-Szentlőrinc, 1895–1918 137-157
MÉSZÁROS BORBÁLA aránya 1910-ben mindössze 27 % 17 ) még éretlen, a továbbköltözések miatt sokszor igen változó, lokális együttműködést kereső közösségeket. Talán éppen ezen lokális társadalmi szerveződés egyik eszköze kívánt lenni a helyi sajtó. S bár sok városkörnyéki telep, község az önálló közigazgatási státusért, az anyaközségtől való elszakadásért vagy éppen a várossá válásért küzdött, a fővárossal való intenzív kapcsolatuk Budapest elővárosaivá avatta őket. Szinte mindegyik település közvetlen közlekedési kapcsolattal rendelkezett Budapest felé: társas kocsik, helyi érdekű vasutak, a századfordulótól villamosok szállították a fővárosi nyaralókat az elővárosokba, az elővárosi munkásokat, tisztviselőket, kofákat a fővárosba. Az emberek nagy része tehát napi kapcsolatban volt a fővárossal. Ugyanakkor a községek közigazgatásilag Pest vármegye különböző környékbeli: váci, gödöllői, monori stb. járásokhoz tartoztak, a hivatalos ügyeket ezen közlekedésileg kieső helységekben kellett elintézniük. A táblázatban látható összefüggések durván azt a koránt sem meglepő tényt mutatják, hogy minél nagyobb lakossággal rendelkezett egy település annál gazdagabb és annál korábban induló sajtóval rendelkezett. Azonban néhány esetben felfedezhető némi eltérés ettől a közhelyszerű szabálytól. így például már a „ranglista''' első részében felfedezhető, hogy a Kispesttel azonos lakosságú, sőt 1900 még népesebb Erzsébetfalván fele annyi lap jelent meg az időszakban, mint a szomszédos településen. Sajtóélete valamivel nyugalmasabb volt, mint Kispesté, ugyanis egy lapjának sikerült 24 évfolyamával az egész korszakot átfogni, míg Kispest sajtóéletét több kisebb lap alapítása majd rövid időn belüli bukása jellemezte. Rákospalota nagyközség nem sokkal maradt el a lakosságszámot tekintve az említett délpesti településektől, azonban sajtója a közeli és a vele szoros kapcsolatban lévő igen fejlett Újpest lapélete miatt nem tudott komolyabban megerősödni, hírlapkiadását többször néhány éves teljes szünet jellemezte. A lista további részében a századelőn önállósult XIX. századi telepeket (pl. Pestújhely, Rákosszentmihály, Pestszentlőrinc) és néhány nagy múltú nagyközséget (Budafok, Soroksár, Cinkota) találunk, utóbbiak még lakosságbeli fölényük ellenére meglepően gyenge, rövidéletű lapokkal jellemezhető sajtóéletet mutatnak. Különösen Budafok esete figyelemfelkeltő, ahol a századelőn lendületes iparosodás és nagyarányú bevándorlás ment végbe, azonban sajtója komolyabban csak az 1920-as években indult meg, még akkor is a pesti nagy elővárosokhoz képest szerényebb méretekben. Jól megfigyelhető a századelőn önállósuló telepek esetében, hogy az anyaközségtől való elválást rövidesen követi az első saját orgánum alapítása: ezt láthatjuk Rákosligetnél, Rákosszentmihálynál, Szentlőrincnél és Pestújhely példáján is. Ez utóbbi községben a Rákospalotától való elválás előtt bő évtizeddel jött létre az első rövid életű lapkísérlet, sajtóélete azonban csak a függetlenedés után indult meg. Érdekes eset a fiatal Mátyásföldé, amely korszakunkban Cinkotához tartozó kisszámú állandó lakossággal és többnyire csak szezonális társasélettel jellemezhető nyaralótelep volt. Sajtója ennek megfelelően a korszakban csak a különböző nyári mulatságokra készült alkalmi lapokból állt. 7 Uo. 579. 140
