Tanulmányok Budapest Múltjából 32. (2005)

Szívós Erika: Budapest mint képzőművészeti központ a XIX-XX. század fordulóján 115-136

BUDAPEST MINT KÉPZŐMŰVÉSZETI KÖZPONT A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN déglői asztal körül ülve határozták el.

30 A MIÉNK egyesület alapításának ötlete a Japán kávéház híres művészasztala mellett született.

31 A Japánban egyébként is „... állandóan folytak komoly megbeszélések az asztalnál. Művészetpolitikai kérdéseket tárgyaltak meg, minden tárlat után részletesen megbeszélték a kiállított alkotásokat."

32 Az is fontos volt, hogy a művészasztaloknál együtt ülhettek idősebb és fiatalabb pályatársak, mesterek és tanítványok; az asztal sokszor valódi szellemi műhely jelleget öltött. Meiler Simon írja a Japánról: „Olyan magas színvonalú, gazdag és változatos együttes alakult itt ki, amilyenre nem volt példa a XIX. századi magyar festészetében. ... A művészek, akik majdnem mind a naturalizmus hívei voltak, árnyalati eltérések ellenére is könnyen megértették egymást, hatottak egymásra, megszerették egymást. Valóságos 'művészeti szabadiskola' alakult itt ki. Mindenki tanító és tanítvány volt egyszerre, az 'elmék súrlódásának' magas szellemi hőfoka izzott és egész művészeti életünket besugározta. ,,

33 Lechner Ödön és tanítványai - Jakab Dezső, Komor Marcell, Jámbor Lajos, Spiegel Frigyes, Lajta Béla, Pogány Móric, Vágó József, Vágó László, Málnai Béla stb. - külön együttest alkottak itt; Lechner rendszeresen kifejtette nekik építészeti nézeteit. Itt vetődött fel A Ház című művészeti és építészeti folyóirat megalapítása 1908-ban.

34 Más művészasztaloknál is komoly eszmecsere folyt. A Fészek Klubban (amely nem volt ugyan kávéház, de megalakulása ( 1901 ) után itt is kialakultak a művészasztalok, a maguk lojális társaságával) a Nyolcak csoport asztalának is komoly híre volt. „A Nyolcak asztalánál ... nagyon szigorú zsűri volt: kinézték maguk közül a nemkomoly embereket. Mert itt csakugyan folytak művészeti viták, mesterségbeli dolgok megbeszélései, ennél az asztalnál lehetett tanulni. Ha nem törzstag ült be hozzájuk, az se beszélhetett felületes dolgokról, nem évődhetett, mert nyomban letorkolták. Ide ült be - ha Pesten járt - Vedres Márk, gyakran odatelepedett hozzájuk Rippl-Rónai, az írók közül pedig Ady Endre."

35 A fiatalabbak számára a művészasztaloknak nagy volt a jelentősége volt. „Már korán rájöttünk, hogy valamelyik művészasztalhoz kerülni nagy nyereség, főleg kedélyi, de [...] érvényesülési szempontból is" - írta Herman Lipót A művészasztal című visszaemlékezésében. „Az ember összekerül idősebb, beérkezett művészekkel, s talán igaza volt Kandó László festő kollégámnak, aki azt állította: Egy művész sorsa, karrierje attól függ, hogy melyik kávéházi asztalhoz tud sodródni."

36 Herman nem egy konkrét művészasztalról, hanem általában a művészasztalról mint jelenségről írta könyvét (bár természetesen a Japán asztalának jut benne a legnagyobb szerep). O maga többet is megjárt, s többükkel kapcsolatban hangsúlyozta a „bekerülés" jelentőségét. A New York kávéházzal kapcsolatban említi például, hogy „már itt is érvényesült az az elv, hogy könnyebb szegény polgárembernek a Dzsentri vagy a Nemzeti Kaszinóba 30 A Herlicska-vendéglőről lásd DÉRY 1904. 7-8; a Morbitzerről RÓNAY Kézirat. 89. 31 BERNÁTH 1976. 189. 32 RÓNAY Kézirat 76. 33 MELLER 1946. 34 RÓNAY Kézirat 59-60. 35 RÓNAY Kézirat 46. 36 HERMAN 1958. 17. 123