Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
MAGYAR KÁROLY bámulatos bástya van, amelyet Gürdsi Kenáán pasa kezdett el és három lépés magasságra jött ki vele a föld felett, de befejezetlenül hagyta hátra." 71 Gürdzsi Kenáán négyszer volt pasa Budán, utoljára rövid időre 1663-ban. 72 Több vélemény alapján úgy tűnik, a belső, kisebb bástya akkor már régen állt - valószínűleg 15721598 kőzött épült fel. A külső, félbe hagyott munkát végül is Kászim pasa fejezte be 1667-1668-ban, amit egy - ritka szerencsés módon fennmaradt - török feliratos emléktábla örökített meg számunkra. 73 Az így felépült bástyát még a török kor végén is Kászim pasa kuleszinek nevezték. 74 Hogy e kapuvédműre és bástyára nagy szükség volt, több ostrom bizonyítja egészen 1849-ig (!). Ezek során egyebek közt éppen ezt az erődítést és a tőle délre, a palota északi zárófaláig terjedő nyugati várfalszakaszt érte a legerősebb tüzérségi és gyalogsági támadás. Az 1686. évi visszavívás előtt- egy sikertelen próbálkozástól (1542) eltekintve, mely a tényleges ostromig el sem jutott- négy kísérlet történt Buda visszafoglalására: 1598. október 3-tól november 3-ig, 1602. szeptember 29-től november 18-ig, 1603. szeptember végétől novemberig, valamint 1684. július 12-től november 3-ig. Az utolsó, sikeres ostrom 1686. június 20. és szeptember 2. között zajlott le. 75 A várfalak lövetése természetesen érintette a mögöttük lévő polgári épületeket is olyannyira, hogy a békés élet nyoma jószerével csak a szemétgödrök betöltésében volt megfogható. (A középkori házak jó része a török korban régészetileg kimutathatóan lakott volt, azonban a lakosság - amennyire megfigyelhettük a későbbi Királyi, vagy másként Udvari istálló helyén végzett ásatásaink során - gyakran ezektől függetlenül is építkezett a telkek belső, nyugati oldalán.) A régi és új épületek egy része bizonyíthatóan ostromok hatására pusztult el. Az istálló udvarának déli részén egy nagyméretű, hódoltság kori pincét tártunk fel 76 , amelyben 1,5-1,6 méter vastagságú vörösre, illetve feketére égett, hamus - faszenes pusztulási rétegződést fogtunk meg, benne faszerkezet (födém?) megszenesedett maradványaival. Ebbe a betöltésbe utóbb egy másik, kisebb épületet ástak bele, úgy, hogy felhasználták hozzá az előző pince északi, viszonylag épebben megmaradt falszakaszát. Mind az előző épület égett betöltésében, mind az új abbéban (amelyben azonban kevésbé dominált az égett anyag) több csontvázat találtunk, többé-kevésbé szabályosan eltemetve. A vastag, égett pusztulási rétegek máshol is jelentkeztek, s az egész környéken számos nagyméretű, 30 cm körüli átmérőjű bomba (belül lőporral megtöltött ágyúgolyó) szilánkjára is rábukkantunk. Valószínű, hogy az 1684. és 1686. évi ostrom „hagyatéka" került elő. A várfalak esetében a pusztítás, ha lehet, még erőteljesebben kimutatható. Az 1541. évi ostrom kapcsán említettük a középkori nyugati várfal teljesen vagy CSELEBI (1985). 270.p. A budai pasák névsorát Gévay Antal egy korábbi műve alapján közli FEKETE 1944. 216—219.p. GERŐ 1956. 268.p., a kőtábla képe uo. 270.p. VERESS 1909. 145.p. 39.sz. FEKETE-NAGY 1973.337-343., 423-434.p. Az 1603-as visszavívási kísérlet során a Vár körülvételén. kívül tényleges ostromra nem került sor. Az 1684. évi ostromról bővebben: FEKETE 1944., az 1686. éviről KÁROLYI - WELLMANN 1936. A 98/3, 12 jelű ásatási szelvények területe. 56
