Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

GYÁNI GÁBOR Monaszterly és Kuzmiknál néztünk batisztot, onnan a Kristóf térre mentünk, Úri utcában [ma Petőfi Sándor utca] pár helyen, a Vőlegénynél [divatüzlet a Váci utcában - Gy.G.] is voltunk, onnan a Kellerhez és Zsitvayhoz küldtek [divatüzletük a Szervita téren állt - Gy.G.]. Nem volt semmi ízlésünkre való és drága volt. Innen a Szerviták templomába mentünk, hol azonban csak pár percig maradtunk. Átmentünk a Váci utcába, az Udvari nőhöz [ez a divatüzlet a Váci utca és Vörösmarty tér sarkán állt - Gy.G.]. Ott volt nagy választék és olcsóbb."

36 Az 1870-es éveket idéző „útibeszámoló" később sem veszti el az érvényét, noha a nagyvárosi fejlődés idővel modernizálta, egyúttal térbelileg is kibővítette Budapest kereskedelmi infrastruktúráját.

37 A korzózás, a nagyvárosi magamutogatás ezen fontos megnyilvánulása úgyszintén az üzletekkel és kávéházakkal zsúfolt belvárosi térben, rajta kívül a Duna-parti sétányon kínált kitűnő alkalmat a nyilvánosság zavartalan élvezetére. „A vásárló asszonysereg ilyenkor már átváltozott sétáló társasággá. Megindult a korzó. Föl-alá az utcán, kettesével, hármasával és magánosan. Tarka, színes, csábító látomások váltakoznak. Mintha bemutatnák most. Amit előbb beszereztek: a hölgyek megjelenése ragyogó. Természetes, hogy akad aki megbámulja. A férfiaknak errefelé semmi dolguk, de ők ilyenkor szintén sétálnak. Meg-megállnak, különösen a Szervita tér és a Kígyó tér [ma a Ferenciek tere egy része] sarkán, és defilíroztatják maguk előtt a sétáló szépségeket. Ezek nemigen bánják. Hiszen arra valók, hogy megbámulják őket. Amellett ők is látnak. Titkos ismeretségek kötődnek a távolból. [...] Polgárlányok itt vetnek csodálóan ellenséges pillantásokat az arisztokrácia hideg szépségeire, akik fogataikon hajtanak keresztül a polgári pompázok sorfalain, egy-egy üzlet előtt lebegő léptekkel leszállván."

38 Amíg a korzózás a középosztálybeli hölgyeknek, addig a kávéházak látogatása jószerivel a középosztály férfi tagjai számára nyújtott feltétlen szórakozást. Ha viszont együtt korzózott a család, akkor rendszerint közösen ültek be a sok budapesti kávéház valamelyikébe (számuk a XIX-XX. század fordulóján 500-600 körüljárt). A XIX. században a nők egyedül - kísérő nélkül - nem voltak szívesen látott vendégei a kávéházaknak, hiszen könnyen prostituáltnak nézték volna őket. A kávéház, ez a jellegzetesen félnyilvános hely tehát a férfiak territóriuma volt, akiknek szinte teljesen ki is töltötte a teljes hétköznapi életét; nem múlhatott el ugyanis a nap anélkül, hogy ne élvezték volna e hely vendégszeretetét. A kávéház roppant nagy vonzerejét növelte, hogy az új, immár csak a napilapokból beszerezhető információkra oly mértékben szomjas modern polgár egyedül a kávéházban juthatott hozzá a hazai, valamint a külföldi lapok széles választékához. A Csorba házaspár - a naplóban dokumentált - 470 napból 83 alkalommal vette igénybe összesen 22 (!) kávéház szolgáltatásait, egyúttal 70 alkalommal esik szó a naplóban utcai korzózásukról. A kettő gyakran össze is kapcsolódott egymással. Egy ilyen, tehát a kávéházban végződő Dunaparti korzózásról szól a következő bejegyzés. „Mi a Redoute [a Vigadó elődje, Csorbáék megszokásból itt a régi nevet használták] felé irányzók lépteinket, melynek kávéházába betértünk. Ott egy ablakfülkében helyet foglalva... rengeteg sok újságot TÁNCSICS - CSORBA 1994. 183., 417. p. Bővebben GYÁNI 1997. 101-127. p. KÓBOR 1993. 10. p. 352