Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Budapest "tapasztalat története" 333-361

Gyáni Gábor BUDAPEST „TAPASZTALAT TÖRTÉNETE" Budapest modern kori történetében 1873 talán az egyik legfontosabb fordulópont, mivel végérvényesen csupán a városegyesítéssel dőlt el, hogy az alkotmányos önállóságát 1867-ben részben visszaszerző Magyarország politikai központja ettől fogva Pest-Buda lesz. 1873 más szempontból is kivételes jelentőségű a város életében. A közigazgatási tekintetben egymástól elkülönülő három város, Pest, Buda és Óbuda közös adminisztratív és fizikai (infrastrukturális) keretbe foglalása nyitotta meg az utat a későbbi évtizedek hihetetlenül gyors urbanizációja előtt. Az ekkortól felgyorsuló nagyvárosi fejlődés eredményeként Budapest a dualizmus végére közel egymilliós metropolisszá nőtte ki magát. A három település fővárosként történő egyesítése - óhajként - félszázaddal korábban is megfogalmazódott. Széchenyi a Budapest kifejezést használva (1831) arról elmélkedett, mi kell ahhoz, hogy valódi főváros váljon az egyesített Budapestből. „Buda-Pest fekvése kies, s olyan, mely egyesítő középpontnak sok tekintetben helyesnek látszik. Ha azonban a két város s annak körvidéke természeti mibenlétében hagyatik, egyesítést, ítéletem szerint, csak századok lefolyta eszközölhet; mely századokban viszont annyi egyesülés elleni erő is fejlődhetik ki, hogy Buda-Pest hihetőleg soha nem léphet ki a provinciális városok sorábul, s egyesítő pontul nemigen fog szolgálhatni. A kérdés tehát abban forog, vagy inkább az a feladás: kinyomozni, a két testvérváros mily kifejlésre képes."

1 I. Az 1870. évi X. törvény nyomán (ez a rendelkezés hívta életre a Fővárosi Közmunkák Tanácsát) a három testvérvárost egységes várostervezési projekt fogta egybe, közigazgatási egyesítésük azonban néhány évet még késett. A Közmunkatanács fő feladatának tekintette, hogy elvégezze a településeket egymástól elválasztó és árvizeivel azokat folyton veszélyeztető Duna szabályozását, valamint hidakat építsen a folyó fölé. Fontos feladata volt továbbá a főútvonalak megnyitása, a főváros egész területét átfogó szabályozások és a telekpolitika irányítása, az építési előírások kidolgozása és foganatosítása, valamint számos más várostervezési feladat ellátása is. Ez a munka több évtizedet követelt ott, ahol - mint Széchenyi korában, az 1830-as években és persze azt követően még jó ideig - a modern infrastruktúra nyomokban is alig létezett. „Budapest vőlegénye", báró Podmaniczky Frigyes nagy hévvel vetette bele magát a nagyváros-teremtés grandiózus munkájába, amikor 1873-ban alelnöki minőségben a Közmunkatanács operatív vezetőjévé nevezték ki (1905-ig töltötte be ezt a posztot). Egyszer, amikor az 1880-as években felmerült, hogy esetleg le kell majd mondania a hivataláról, amire azonban végül nem volt hajlandó, így vallott az őt ebben az időben jellemző ethoszról. „Természetes tehát, 1 SZÉCHENYI 1995. 9. p. Vö. CSORBA 1993. 20. p. 333