Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS növelő törekvéseivel.

171 Távlatos szemléletről tanúskodva, hasonló szempontokat hangsúlyoztak az építendő Margit híd és a Vérmező közötti városi terület szabályozása alkalmával is; hiszen „a kérdéses hídon mint hallik, és mint a közlekedés kellő kihasználása szükségesnek tünteti fel nem csak gyalog és kocsi forgalom lesz, hanem lóvasúti pálya is".

172 A közterületekkel való gazdálkodás kérdése azonban nem korlátozódott csupán a beépített belterületi részekre. A közgyűlés, elfogadván Házmán polgármester indítványát, mely a „város kies vidékeinek élvezhetőbbé és regényesebbé tételére" irányult, s megértve a budai couleur local fenntartásának és ápolásának jelentőségét, „a kopárhegyeknek és a már kivágott részeknek beültetése és beplántáltatása" céljából a város főerdészét javaslattételre utasította.

173 A meglévő faállomány védelmében pedig a pénzbüntetés mellett a szigorú tanácsnok még az elzárás lehetőségét is megpendítette.

174 Mivel a jobb parti városban Pesthez képest viszonylag kevesebb városi tulajdonú ingatlant adtak el, az ezek fölötti magyarázkodás is sokkal kevésbé aggályoskodó. „Miután ... a parlag telek a városnak semmi hasznot nem hajt, míg annak eladásából a városra nézve nem csak anyagi haszon keletkezik, hanem az adó alap is nagyobbodik s öregbedik ..." - áll a természeti források kimeríthetetlenségének tévképzetében leledző közgyűlési határozatban.

175 Az Ördög-árok és a városi csatornahálózat Az ekkoriban bűzlő csatornaként végigkanyargó, s egy-egy felhőszakadás alkalmával vészesen megduzzadó Ördög-árok még hosszú ideig megoldatlan problémája a városnak. Jóllehet évekig folyt a huzavona, a technológiai bizonytalankodás: téglából vagy betonból építsék a város fökanálisát, a félig elkészített hatalmas műtárgynak végül a közterületen uralgó rendetlenség, illetve figyelmetlenség okozza részleges pusztulását. A közgyűlés már 1867-ben bizottságot küldött ki az Ördög-árok egyenlőre csupán legalsó részének „szépészeti, közlekedési de különösen egészségi szempontból" történő beboltozása tárgyában. Ám a finanszírozási és technológiai kérdések tisztázása ez esetben is elhúzódott. Végül a város nem járt túl rosszul, hiszen a több mint 600 ezres költségből csak 278 ezret kellett állnia, a többit az FKT fizette. A kiépítés mikéntjére - tégla vagy beton - vonatkozó vita az 1875-ben bekövetkezett tragédia szempontjából érdemel figyelmet. A Közmunkatanács átiratában éppen a biztonsági megfontolásokat hangsúlyozva úgy vélte, hogy noha elvileg, a párizsi nagyszabású építkezések tapasztalatai alapján megfelelőnek tekinthető a beton is (!), ám - egyetértett a városi mérnöki hivatal álláspontjával, mely szerint a tartósságra vonatkozóan „kellő ismeretek még nincsenek", viszont a vízhatlan mésszel készített téglafalazat „tartóssága ... minden kétségen felül áll". 1875. június 26-án azonban egy hatalmas felhőszakadáskor a csatornába sodródott nagyobb tárgy nyomán - nem lévén 176/1871. (augusztus 3.) kgy. sz., 323/1870. (szeptember 5.) kgy. számok. 11/1873. (január 3.) kgy. sz. 325/1870. (szeptember 5.), 207/1872. (október 7.) kgy. számok. 42/1871. (március 6.) kgy. sz. 118/1868. (június 2.) kgy. sz.; 226/1868., 284/1868. kgy. számú határozatok. BFLIV.1105. BFLIV.1105. BFLIV.1105. BFLIV.1105. BFLIV.1105. 326