Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332
NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT formájában) sokkal élesebb formában jelentkezett, s Szentkirályi lemondása révén a municipalisták vereségével végződött. 141 Az állami rendőrség budai ellenzőinek javaslatára a közgyűlés végül - mintegy áthidaló megoldásként - három szavazatnyi többséggel a pestiekkel közösen készítendő felirat mellett foglalt állást. 142 Egyelőre azonban - 1873-ig, a Budapesti Magyar Királyi Államrendőrség létrehozásáig - a városnak magának kellett végeznie a városkapitányság keretei között a közbiztonsági feladatokat. Ami a szervezetrendszert illeti, a testületi jelleg kidomborítását, „a rendőri szolgálatban bizonyos egyöntetűség" előmozdítását célozta az archaikus eredetű, részben társadalmi alapon szervezett negyedmesteri funkciónak 14 egyenruhás rendbiztossal történő felváltása. 143 Fontos volt az uniformis kérdése mind a városi hatóság tekintélyének a lakosság körében való érzékeltetése, mind a közbiztonság fokozása szempontjából, ezért a közgyűlés később az ennek viselésétől húzódozó biztosokat a városkapitány útján szigorúan figyelmeztette is. 144 Az igazgatásrendészeti és közbiztonsági ügyek összekapcsolódása, parttalansága A „szigorú, de igazságtalan" Kovics Károly városi kapitány és hivatala egyébként - pesti kollégájához, Thaisz Elekhez hasonlóan - gyakran volt céltáblája a sajtótámadásoknak. Nem vette tőle jó néven a bevételekre érzékeny közgyűlés például, hogy 1871-ben, miközben járdatisztítás elmulasztása miatt vagy négyszáz háztulajdonost „minden szabályszerű eljárás nélkül" keményen megbírságolt, a befolyt összegnek viszont csak töredékét adta át a házipénztárnak. 145 Nem hiányoztak a Buda személy- és vagyonbiztonságának helyzetére vonatkozó felszólalások sem a városi közgyűlés üléseiről. 146 A városkapitányság hivatalszerű működésének erősítése, az adminisztráció tökéletesítése mellett (ekkor rendelték el a teljes körű házszámozást), a városi hatóság a csekély rendőri erők pótlása gyanánt a társadalom bevonásában rejlő lehetőségek gondolatát is felvetette. 147 így merült fel az ötlet, hogy a kiszabott bírság harmada a feljelentőt illesse. 148 Cseléd- és bejelentő hivatal létesítésével - szemmel tartandó az alsóbb társadalmi rétegeket - a háztulajdonosok számára elvileg már 1870-től kötelezővé tették a lakók bejelentését a kapitányi hivatalnál. 149 Nem volt érdektelen, s szintén nem volt mentes az osztályszempontoktól a zárórarendelet körüli közgyűlési vita sem. Kellemetlen jelenség lehetett az álmos hivatalnokváros burgerei számára a nagyvárosiasság szerény megnyilvánulásaként A konfliktus történetére vonatkozóan ld. HORVÁTH 1994b. BFLIV.1105. 168/1868. 92/1869. (április 16.)kgy. sz. BFL IV.1105. 212/1869. (augusztus 19.) kgy. sz. BFL IV.1105. 308/1870. (szeptember 5.) kgy. sz. BFL IV. 1105. 80/1871. (május 8.), 44/1872. (március 11.) kgy. számok. BFL IV.1105. 244/1870. (június 28.) kgy. sz. BFL IV1105. 334/1869. (december 6.) kgy. sz.; BFLIV.1106.b. 15.445/1869. tan. ikt. sz. BFLIV.l 105. 24/1868. (február 3.) kgy. sz. BFL IV.1105. 196/1869. (augusztus 2.), 304/1869. (december 6.), 143/1870. (április 4.), 185/1871. (szeptember 4.) kgy. számok; BFLIV1106.b. 12.346/1871. tan. ikt. sz. 319
