Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332
HORVÁTH J. ANDRÁS városigazgatási alulszervezettségére utal az a tény is, hogy a várbeli városi tulajdonú elemiben az ottani kegyesrendiek tanítottak „sikeresen és eredményteljesen" - melynek folytán a város javadalmazásukat is hajlandó volt emelni „buzgóságuknak jövőben is fenntartásául...". 119 A Várban lévő leányiskola két osztályának például csak egy tanítója volt, s a közgyűlés a népoktatási törvény esztendejében szánta rá magát altanítói állomás szervezésére „.. .azon buzgó érdekeltségénél fogva, melyet a nevelés és tanügy iránt mindenkor tanúsított.. ." I2 ° Az iskolatanács és az iskolaszékek 1868-as megalakulása szinte természetszerűleg vetette fel a tanerők és az oktatási létesítmények feletti hatósági ellenőrzés kérdését, s - mint fentebb utaltunk rá - vezetett bizonyos hatásköri vitákhoz. így míg az iskolatanács 1869-ben az iskolaigazgatói állások megszüntetésével szándékozott volna előrelépni, addig a képviselőtestület úgy vélte: ez által „...nem csak a kívánatos egység kiveszne, hanem okvetlenül még sajnos következésü zavarok támadnának, melyeknek a zsenge ifjúságot kitenni nem lehet ...s különben is kívánatos, hogy a tanítótestület egy összvetartó kapoccsal bírjon..." Az általa kinevezett iskolaigazgatókat ezért „saját hatósága alatt álló felelős organum"-oknak tekintette. Nem vehette teljesen figyelmen kívül azonban a városrészenként választott és működő iskolaszékeket sem - amelyeknek tagjai rendszeresen látogatták az iskolákat -, s ezért kötelezte a vezető tanerőket, hogy vegyenek részt az iskolaszéki üléseken, s adjanak tájékoztatást „...a tanítás mimódoni gyakorlatáról..." 121 Az iskolák szervezeti önállóságának erősítését célozta a főtanítóknak igazgatótanítókká, az altanítóknak pedig osztálytanítókká nyilvánítása is. 122 A szűkös anyagi feltételeket, a tanítói testület alacsony létszámát tekintetbe véve érdekes - s utal a későbbi viszonyoktól jócskán eltérő szemléleti sajátosságokra -, hogy a budai városatyák fontosnak tartották ugyanakkor hét elemi és néhány polgári iskolai tanítónak az 1873-as bécsi világkiállításra történő kiküldését - „tekintve hogy a közkiállítás mily hatalmas befolyással lehet a tanítók látkörének bővítésére, a felfogás tisztázására, és a bírálati tehetség élesztésére". 123 Nem jellemezte a közgyűlést beszűkült tantervi célok és primer pedagógiai szempontok korlátolt érvényesítése a nem városi fenntartású iskolák segélyezése tekintetében sem. A Budai Ének- és Zeneakadémiát például „nemcsak erkölcsi szükség"-ből, de azért is támogatandónak ítélte, mert „általa a finomabb ízlés és míveltség is növekszik és a társadalmi élet nemes irányba tereltetik". 124 S természetesen nem maradhatott figyelmen kívül a helyi érdekű kultúrpolitika számára is hagyományosan legfontosabb nyelvkérdés ügye sem. Jóllehet közhelyszerűen hangoztatott vád volt a budaiakkal szemben nem elégséges magyarságuk, ám a közgyűlés a tényleges helyi anyanyelvi állapotokkal is szembehelyezkedett, amikor intézkedést igénylő felterjesztésben tudatta a minisztériummal, hogy a budai 68/1872. (március 11.) kgy. sz.; BFLIV.llOö.b. 1548/1872. tan. ikt. sz. 238/1868. (november 3.) kgy. sz. 248/1869. (október 7.) kgy. sz. 97/1870. (március 7.) kgy. sz.; BFL IV.1106.b. 823/1870. tan. ikt. sz. 163/1873. (június 3.) kgy. sz.; BFLIV.llOö.b. 10.073/1873. tan. ikt. sz. 267/1869. (november 5.) kgy. sz.; BFLIV.llOö.b. 14.586. tan. ikt. sz. BFL IV1105. BFL IV1105. BFL IV1105. BFL IV1105. BFL IV1105. BFL IV1105. 314
