Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

NÉZETEK ÉS TÖREKVÉSEK A BUDAI VÁROSPOLITIKÁBAN 1867 És 1873 KÖZÖTT emberiség javára fáradhatatlanul működik...", s az is, hogy „...orvosi tudományát a bécsi és berlini közkórházakban gyakorlatilag bővíté".

48 A budaiak számára oly fontos hagyomány és presztízs szempontjai mellett a teljesítményelvet vették tekintetbe a Víziváros felmérését önszorgalomból elvégző Varasdy Lipót főmérnök, vagy Áldásy Antal főbíró „ügybuzgalmánk" említésekor is; nemkülönben annak a törvényszéki írnoknak az esetében, aki azért juthatott „személyes pótlék"-hoz, mert „nem annyira gépies munkát végez, mint a többi írnok".

49 Az akkori j elenben is - mint utaltunk rá - elevenen élt a félmúlt, így nyugdíj azási kérelmeknél, kegy díjak adományozásánál is fontos szempontként értékelték a korábban tanúsított politikai magatartást. így nem hagyhatták figyelmen kívül Weidinger Alajos volt tanácsnok nyugdíjemelési kérvényénél „...különösen azt, hogy ... 1861ben ... moraliter kényszeríttetett az akkori political viszonyoknál fogva állomásától vissza lépni ..."; s Funk Kálmán helyettes főügyész számára is a provizórium időszakában történt „hazafias lemondása" tekintetbe vételével szavaztak meg nyugdíjat.

50 Az erkölcsi kárpótlás morális kényszere bizonyos esetekben még a szigorú szabályok félretételét is eredményezhette. így például az 1861-ben polgármesteri tisztséget is betöltött Feley Ede tanácsnok özvegye esetében a képviselőtestület szó szerint kegyet gyakorolt, hiszen Feley rövid szolgálati idejénél fogva sem nyűg-, sem kegydíjra nem formálhatott volna igényt, ám „... tekintve még is nevezett férjének bokros érdemeit, kitűnő political jellemét, valamint azt, hogy a szerencsétlen political viszonyoknak - [másutt: „rendíthetetlen hazafiságának és tántoríthatlan szabadelvű politicai nézeteinek,,] - áldozata lön, s folyamodónő elszegényedett s könyörületre méltó állapotát..."

51 - nem hagyhatta őt mégsem ellátatlanul az érdemekre figyelő város. Miként a Budát „28 éven át minden megszakasztás nélkül hűségesen szolgáló" hites szolga özvegyét;

52 vagy a harminc éven át szorgalmasan körmölő városházi írnokot sem.

53 Ha az egyéni érdem és a város érdekei kerültek ellentétbe, a meritokratikus szemléletmódból eredően az előbbi is győzedelmeskedhetett. Ez történt Endresz Mihály alkamarás esetében is, akit annak ellenére hagytak meg tisztségében, s - tekintettel addigi érdemeire - rendeltek mellé segédet, hogy „agg koránál és gyengélkedő egészségi állapotánál fogva" már nem volt képes ellátni egyszemélyes hivatalát.

54 48 BFL

IV. 1105. 55/1867. (augusztus 5.). kgy. sz. 49 BFL IV.1105. 351/1870. (szeptember 24.); 77/1873. (március 3.); 116/1870. (március 8.) kgy. számok. 50 BFL IV.1105. 99/1868. (május 8.) kgy. sz. 51 BFL IV.1105. 86/1867. (szeptember 2.); 102/1868. (május 8.) kgy. sz.; BFL IV1106.b 7999/1867. tan. ikt. sz. 52 BFL IV1105. 112/1867. (november 4.); BFL IV1106.b 11.647/1867. tan. ikt. sz. 53 BFL IV.1105. 60/1867. (augusztus 5.) kgy. sz. 54 BFL IV1105. 45/1867. (július 22.) kgy. sz. 303