Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Nézetek és törekvések a budai várospolitikában 1867 és 1873 között 289-332

HORVÁTH J. ANDRÁS Néhány vonás a budai városatyák polgárképéhez Jóllehet az intézményrendszer kifejlettsége, s a költségvetési kondíciók tekintetében számottevő különbségek voltak a két város között, a városatyák közgyűlési megnyilvánulásaiban mégis több hasonló, mint eltérő vonást találunk. Ezen utóbbiak közül való a régi városi polgárjog érvényességének kérdését az ebből fakadó kisebb gyakorlati előnyök nyomán is felvető kérdések köre. Régi kiváltsága volt a budai polgároknak a bormérési jog, amely sok kisebb egzisztencia fennmaradásának képezte alapját, s némi társadalmi presztízst is jelentett egyben. Sokakat érintett ezért a budai közgyűlés pénzügyi bizottságának az a határozata, amely azt javasolta, hogy „a városi polgárjoghoz a szabad bormérés egybekötve ne legyen ... tekintetbe véve, hogy a polgárjogoknak a bormérési előjoggal való engedélyezése az 1848iki törvények szellemével, melyek az efféle előjogokat megszüntették, meg nem fér.. ."

33 S noha a városi identitás biztosítása, a budai öntudat ébren tartása végett még ezt követően is adományozott polgárjogot a város az azt kérelmezőknek, az ügyiratokon az egyértelműség kedvéért ettől fogva azért már feltüntették: „.. .az 1848iki törvények értelmében t. i. bármi néven nevezendő előjogok és szabadalmakkal való felruházás nélkül.. ."

34 A polgárjogért folyamodókat egyébiránt mind vagyoni, mind erkölcsi tekintetben véleményezték. A morális tulajdonságok vagy pozitív formában, az illetők általános társadalmi elfogadottságára, ,jó hírére", „köztiszteletben" álló voltára hivatkozva fogalmazódtak meg, avagy negatív formában, de pozitív-semleges tartalommal, tudniillik, hogy „ellenük erkölcsi tekintetben kifogás" nem tehető. A kérelmezők anyagi viszonyainak ecsetelése során a vagyoni önállóság konstatálása mellett az ingatlan vagyon megléte volt szükséges, egyben elégséges kellék.

35 A régi jogokkal szemben viszont az új jogokban részeltetés kérdése merült fel a zsidó emancipációs törvény foganatba vételével kapcsolatosan. Buda esetében - miként láthattuk - a '48-as érdemek, illetve a történelmi érvek jelentős súllyal estek latba, amelyek ebben az ügyben „a rendies maradványok" megléte ellenére is, a jogkiterjesztés irányába billentették el a kérdést. így az előterjesztő is azzal indokolta kérelmét, miszerint „... izraelita hazánkfiai már 1848/9ben a legnagyobb önfeláldozással és vitézséggel küzdöttek a honvédok sorában a haza jólétéért és számtalan vérzett el közülük szabadságért, egyenlőségért...", amely érvelést a közgyűlés egyhangúlag el is fogadta és „...a Budán lakó izr. honpolgárok közül - tekintve jó hímevüket, népszerűségüket, szakképzettségüket és a közügyek iránti ismert érdekeltségüket..." öt személyt „tiszteletbeli képviselőül" közfelkiáltással meg is választott.

36 BFLIV1105. 182/1868. (augusztus 3.) kgy. sz.; 236/1868. (november 17.) kgy sz. BFL IV.1105. 193/1868. (szeptember 1.), 201/1868. kgy. számok. BFLIV.1105. 39/1867., 41/1867. (július 8.) kgy. sz.; BFLIV.1106.b. 4669/1867., 6359/1867., 6685/ 1867., 6858/1867. tan. ikt. sz. Név szerint: Bauer Miksa (kereskedő, a Budai Népbank igazgatótanácsának tagja, 1873-ban az I. kerületi összeíró választmány póttagja, az elöljáróság egyik esküdtje, a Tabánban, Templom tér 1. sz. alatt lakott.) Bechtl Márton, Hatsek Móric, dr. Löblin Miksa (orvos, 1873, 1876: I. kerületi képviselő, 1879, 1882: virilista, a kerület hatósági orvosa, a Várban, Úri u. 5. sz. alatt lakott.) Neumann Fülöp. BFL IV.1105. 40/1868. (március 3.) kgy. sz.; BFL IV. 1403.a. 1873.; AdressenKalender... 1873. 300