Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szilárdfy Zoltán: Meditációs képek a budavári klarisszák hagyatékából 271-287

SZILÁRDFY ZOLTÁN Magát a festményt azért illettem a páratlan jelzővel, mivel a Krisztus titkos szenvedéseivel foglalkozó szakirodalomban eddig még a témának ilyen jellegű szinopszisára nem találtam. Idős, ma már nem élő budai Erzsébet-apácáktól hallottam, hogy a rend működése idején nagycsütörtökről nagypéntekre virradólag közösségükben mindig megtartották a klarissza Magdolna nővér ájtatosságát, melyet számukra ez a régi festmény jelenített meg. A többalakos drámai jelenetek egy-egy olyan Krisztus-típusra redukálódtak, melyek a csoportképből önállósulva meghatározó szerepet töltöttek be, különösen a népi vallásosság szakrális művészetében. A tizenöt titkos szenvedés egykorú leírását gyűjteményemben őrzöm. A közölt olajfestmény jelenetei alá írt német szöveg fordítása az alábbiakban olvasható. „Ezeket a börtön-titkokat, melyeket már régóta tiszteltek a királyi kisvárosban Prágában Szent Vencelnél többször újólag is renoválták és most is tisztelik őket. Tizenöt titkos szenvedés és fájdalom, ahogy azt Jézus Krisztus az ember, a Szent Klára rendjéből való kegyes és istenszerető Mária Magdolnának, aki Rómában nagy szentségben élt és üdvözülten meghalt, élő szóval kinyilvánította. A nővér áhította, hogy Krisztustól, az ő szent szenvedéséről valamit megtudjon. Akkor Krisztus megjelent neki és fölfedte titkos szenvedéseit és fájdalmait, ahogy azt ő a megfeszítés előtti utolsó éjszakán elszenvedte és így szólt hozzá: Kedves Nővér! Aki ebből a tizenöt titkos szenvedésből naponta egyet nekem áldoz és az imádságot áhítattal végzi, azt az utolsó ítélet napján az örök boldogsággal fogom megjutalmazni. Krisztus monda neki: A zsidók a legrosszabb embernek tartottak, aki akkor a földön élt. 1. Megkötözték lábaimat kötéllel, és levonszoltak a lépcsőn egy sötét, bűzös tömlöcbe. 2. Megfosztottak engem minden ruhától, ó tiszta szívemnek mily szégyen, és irgalmatlanul hegyes vasakkal döfködték szent testemet. 3. Megkötözték testemet kötéllel, s vonszolták föl-alá a börtön földjén. 4. Kikötöttek egy gerendához és hagytak engem lógni, míg le nem estem, a nagy fájdalomtól véres könnyet hullattam. 5. Egy cölöphöz kötöztek engem, átszurkálták egész testem mindenféle fegyverekkel, hegyes szögekkel és kövekkel, és iszonytatóan megégettek parázzsal és fáklyákkal. 6. Átszúrták testemet árakkal és nyársakkal, és letépték rólam bőrömet és húsomat. 7. Egy cölöphöz kötöztek engem, és izzó vasra állítottak. 8. Bekötözték szemeimet a legszennyesebb kendővel és megkoronáztak tüzes koronával. 9. Egy hegyes szögekkel kivert székre ültettek, mely mély sebeket ejtett testemen. 10. Sebeimbe folyékony ólmot és szurkot öntöttek, azután lelöktek a székről. 11. Kitépett szakállam sebeibe szögeket és csíptetőket szurkáltak, legnagyobb kínszenvedésemre és szégyenemre. 12. Egy keresztre taszítottak engem, olyan erősen és szorosan hozzákötöztek, hogy alig lélegezhettem. 282