Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
KÁRPÁTI ZOLTÁN megfigyeltük, az altalajban „úszó" mészkőszikla felszínén alakították ki járószintjét. E szint alatt lévő verem ásásakor átvágták a sziklát és körülbelül 2,5 métert mélyítettek. A kör alaprajzú gödör alja 156,90 méter szinten volt. Átmérője a tetején megközelítette a 1,5 métert, kissé lejjebb, a kőfal alatt közel 2,5 méterre szélesedett ki, 157,70 méter magasan a verem északi oldalán 80 cm széles padkát alakítottak, ezáltal az alsó rész belső terét leszűkítették. A padka szélére három, 20-30 cm átmérőjű gerendafészket vájtak. A gödröt élelmiszer, esetleg jég tárolására használhatták. Úgy vélem, a gerendafészkeket a lejáráskor használt létra aljának biztos támasztása végett készítették. A verem minden bizonnyal korábbi a pincénél. Sőt betöltése is megelőzte a pince építését. Betöltése egységes, faszenes, kevert, nagyrészt a XIII-XIV. század fordulójára jellemző leleteket tartalmazott. Leletanyaga főként fehér anyagú bekarcolt spirálvonalas és vörös földfestékkel díszített edényekből, továbbá szürke, redukált égetésű import kerámiából állt (vágott fülű korsók, mécsestálak, lapos és kúpos fedők, lábasok, itató edényke). Ebből az anyagból kiemelkedik egy zöld mázas, kos-, vagy bivalyfejet ábrázoló kiöntőcsöves edény töredéke, továbbá egy idáig még pontosan meg nem határozott, csúcsos, kúp alakú, palástján rádlimintával díszített, belső felén máz jellegű anyaggal bevont szürke kerámia töredéke. Két ablaküveg apró töredékét is megtaláltuk. Sajnos ma már nehéz eldönteni, hogy a „C" objektumot melyik telken ásták. Ugyanis környezetében nem találtunk a már említett, későbbi pincén kívül más építményt. A terület déli részének közepe táján, a barokk betöltésű pince délkeleti sarkától délkeleti irányban alig egy méterre, feltehetőleg az egykori telekhatárok mentén ásták a kör alaprajzú, márgába mélyített „D" objektumot. A legyalult szinten átmérője 140 cm. Mélyebben, a sziklás szint alatt oldala ötszög alakot vesz fel. Feltehetőleg itt már nehezebben lehetett a márgát faragni. Átmérője azonban leszűkül 1,2 méterre. Alja 157, 30 méter felszínen jelentkezett. 59 Betöltése egységes, barna, kevert, szemetes anyag, amelyben nagyrészt a már megszokott spirálvonalas és néhány későbbi kerámia, kőcserép töredékét találtunk. A templom építését (1410 körül) követő betöltésre utal néhány mázas tetőcserép darabja. A bemutatott épületek, telkek egymáshoz viszonyított időrendjét pontosan nem tudjuk megadni, azonban a templom építése és környezetének rendezése kapcsán lehetőségünk van rekonstruálni az épületek pusztulásának folyamatát. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy a házakat északról dél felé haladva szüntették meg. Először a templom alapterületére eső telkek házait rombolták le, azonban pincéiket nem tömték be azonnal, hanem mint „alapozási árkot" felhasználva a főfalakat beléjük építették, és csak ezután töltötték be azokat. Erre utalt az, hogy gyakran a templom falait is a pince járószintjéig építették (2. épület), továbbá, hogy a betöltésekben a templom alapfalai mentén soha nem találtunk ahhoz köthető utólagos beásásra utaló bolygatást. A veremtől keletre a Várhegyet átszelő alagút építésekor jelentős kiterjedésű gödröt ástak, amely elpusztított minden korábbi jelenséget. így a vermet nem lehet egyik oldali telekhez sem kötni. 224
