Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Kárpáti Zoltán: A Szent Zsigmond-templom és környéke : régészeti jelentés 205-240
A SZENT ZSIGMOND-TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE enyhén trapezoid alaprajzú. Az épület teljes feltárását nem végezhettük el. Falait tört kövekből, nem túl erősen kötő, sárgás habarccsal rakták. A körítő falak átlag 80 cm szélesek, osztófala 60 cm vastag. Északi helyiségének belterülete 6,6x9 méter, déli szakaszának rekonstruált alapterülete 5x8 méter. Az északi traktus alápincézett volt, sőt kelet felé vezető lejárattal mélypince tartozott hozzá. 54 A pincét a keleti fal térségében elhelyezett, kőkeretes lejáraton lehetett megközelíteni, amelyből az északi gádorfal, az őshumuszba és márgába vájt, kövekkel kirakott lépcső részlete, továbbá a küszöbkő és az ajtókeret északi szárkövének lábazata maradt meg eredeti helyén. Az épület betöltésekor zuhant be a kőkeretes ajtó ívelt szemöldökköve. A márgán kialakított járófelülete 158,68 méter szinten helyezkedett el. Az utca felől nem építettek lejárót. Déli helyiségének északi és keleti oldala, továbbá nyugati falának rövid szakasza ismert. E falhoz épült a templom egyik támpillére is. Északnyugati sarkát török gödör vágta. Kiderült, hogy a helyiség falainak alja megközelítőleg 1,5 méterrel magasabban van, azaz az északi rész 158,68 méteres padlószintjéhez képest 160,00 méteren végződik a déli épület nyugati fala. A 14 méter hosszúságú utcai homlokzattal rendelkező épület déli záródását nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Az 5. épület és a vele délről határos 7. kőpince kapcsolatát tekintve nem vált bizonyossá, hogy milyen kronológiai viszony van közöttük. A kutatás során és azt követően több feltételezés született. Jelenleg úgy látom, hogy az 5. épület készült el korábban, amelynek falszerkezete és homlokzati vonala eltér a 7. épületétől. Sokkal inkább látszik időrendi kapcsolat az alább ismertetendő 6. épülettel. 55 Az 5. épület építésének korát pontosan meghatározni nem lehet, hiszen nem maradt fenn a falakhoz futó külső, eredeti rétegződés, szint. Alaprajzi helyzete azt mutatja, hogy a ház nyugati homlokzata az egykori Zsidó utcához igazodik, azaz építésére az utca vonalának, illetve annak mentén a telkek kijelölését követően kerülhetett sor a legkorábban. Mivel a templom nyugati része szinte teljes egészében a házra épült, sőt annak falait néhol fel is használták, így a ház pusztulása a templom építéséhez kötődik. Erre utalnak a betöltésből előkerült éremleletek is. Betöltésének anyaga tükrözi használatának korát. E rétegződést csak apró felületeken volt módunkban vizsgálni, ugyanis a ház alapterületéből a templom falai jelentős felületet elvesznek, továbbá a hódoltság idején a mai, süllyesztett szinttől mérve is átlag 1,5 m mélységig, sőt az északnyugati sarokban a pince aljáig megkeverték, vagy újratöltötték a területet. Mindezen rontottak még az újkori közművek is. Ennek ellenére sikerült megállapítani, hogy az északi pincét A megfigyelést a betöltés bontásakor keletkezett, ember méretű beszakadásba való bemászáskor tettem. Azért keletkezett üreg a betöltésben, mert a mélypince lejáratát nem tömték be teljesen, így a felső rész töltését követően a lejáróba lecsúszó fold üreget hagyott maga után. A templomhajó délnyugati pillérét a felső pince betöltésébe alapozták csaknem a bejárat felett, ami az adott technikai lehetőségeink mellett nem tette lehetővé a mélypince feltárását. Az ásatást vezető régész, Feld István véleménye szerint a két épület fordított időrendi viszonyban áll egymással. A 7. épület állt volna korábban, majd hozzáépítették az 5. épületet, így egy háromtraktusos, ereszes homlokzatú beépítés jött létre. FELD 1999. 36.p. Azonban ez az elmélet nem veszi figyelembe a 6. és 7. épület rétegtani kapcsolatát. 221
