Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
RÉGÉSZETI ÉS RESTAURÁLÁSI ELŐZETES JELENTÉSEK - Végh András: A Szent György utca 4-10. számú telkek régészeti ásatása : előzetes jelentés 167-190
A SZENT GYÖRGY UTCA 4-10. SZÁMÚ TELKEK RÉGÉSZETI ÁSATÁSA - ELŐZETES JELENTÉS újkori homlokzata (vagyis a pince nyugati fala) és az Árpád-kori városfal között tömedékelt középkori pinceteret ástunk ki, amelynek északi fala a fentebb leírt pince falának nyugat felé futó folytatása volt. A tömedékelt korábbi pincetér nyugati falát egykor a várfal, pontosabban a várfal alatti szikla alkotta, amelyet néhol aláfalaztak. Innen a nyugatra, a városfal alá vezető, sziklába vágott folyosó indítását is kibontottuk, amelynek folytatását azonban az itt található ciszterna tönkretette. A korábbi pince déli fala a későbbi pince nyugati falán megfigyelhető töréshez futott. A korábbi pincét épülettörmelékkel tömedékelték, a törmelékből egy XIV-XV. századra keltezhető elszedett ajtókeret ép szárköve került elő. Eszerint a későbbi pince, amelyet 1901ig használtak, egy korábbi pince leszűkítésével jött létre, amelynek során az újkori bástyasétány alá eső részt megszüntették. A késői pince keleti oldalán is megtaláltuk a korábbi, városfalra merőleges pince részletét, amelyet pénzek tanúsága szerint Mátyás király idején szüntettek meg. Innen délkelet felé vezettek lépcsőfokok egy sziklába vágott helyiségbe, amelyet azonban lefalaztak és amelyen keresztül később a ma is álló mélypince lejárót építették. Szent György utca 6. A telek jelentős középkori maradványokat őrzött meg. Középkori beépítése is középtengelyes kapualjjal rendelkezhetett, amelytől északra helyezkedett el a homlokzat mögötti egyetlen dongaboltozatos pince. Belmérete: kb. 6x8 méter, oldalfalai törtkőből (mészkő), boltozatai téglából készültek. Eredeti bejárata az utca felől nyílt (feltártuk annak a kőlépcsősornak néhány fokát, amely keletről levezet az elfalazott bejárathoz), később az átellenes nyugati oldalon alakítottak ki rézsűs padlójú lejáratot. A pince padlóján az északnyugati sarokból dongaboltozatos mélypince lejáró indul nyugat felé. A fa járólapos, illetve kő lépcsők egy nyugat felé tartó folyosóba vezetnek, amelynek oldalfalai törtkőből (mészkő) rakottak, boltozata középkori téglákból készült. A lejáró lépcsőfokaitól kb. 5 méterre dél felé egy 4 méter hosszú oldaljáratot tártunk fel. Tovább, a lépcsőtől mintegy 15 méterre, a folyosó végén egy kutat találtunk, amely kb. 2 méter átmérővel mélyed a sziklába. Falazata nincs, a kút szájánál a sziklába vágott gerendafészkek jelezték az egykori lefedést. A felszíntől számított mintegy 22 méterig (140,00 Afin körül) mélyítve sikerült kitisztítani a kút belsejét. Az épülettörmelékes betöltés az 190l-es bontás során került a kútba, azonban maga a kút bizonyosan középkori eredetű. Ezt bizonyítja a hozzá vezető középkori mélypince folyosó, valamint helyzete is, ugyanis az újkori pincefalat pontosan a kút felett vezették keresztül, megszüntetve ezzel a víznyerés lehetőségét közvetlenül a felszínről. A homlokzat mögötti pince nyugati, hátsó oldala mögött korábbi középkori épületek csonkjai maradtak meg. Az újkori pincelejáró elbontása és egyes alapfalak eltávolítása után sikerült feltárnunk egy XIII. században épült és meglehetősen hamar, feltehetően még ugyanabban az évszázadban megszüntetett pince hátsórészét. Ez az épület megelőzte az előbb említett középkori pincét. A korai pince falai kőből épültek, déli oldalán egy árubeemelő aknát találtunk, valamint az odavezető félköríves lezárású, faragott kövekből készült eredeti ajtó került napvilágra. Ennek a pincének a tájolása is enyhe mértékben eltér a későbbi épületektől, hasonlóan a Szent György utca 4. középtáján feltárt Árpád-kori pincéhez. A további középkori falrészletek között meg kell említenünk egy négyzetes aknát, amelyet a XV. században tömedékelték. 177
