Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Végh András: Középkori városnegyed a királyi palota előterében : a budavári Szent György tér és környezetének története a középkorban 7-42
VÉGH ANDRÁS vagyis a hegy keskeny déli részén csupán arra volt elégséges tér, hogy a falak mentén tűzzenek ki telkeket, illetve a középen szabadon maradt területet beépítsék. így jött létre az egymással párhuzamosan haladó két utca. A középkori Zsidó-kaputól (a mai Fehérvári-kapu) a Zsidó utca (a mai Szent György utca), a Szent János-kaputól (a mai Vízi-kapu) pedig a Szent János utca (a mai Színház utca) vezetett dél felé, majd a hegy fennsíkjának szűkülését követve egyesült és így haladt tovább. Az utca déli végének lezárást nem ismerjük, - ahogy a városfalak déli lezárását sem - mivel a később épült királyi palota az ún. I. szárazároktól délre teljesen eltüntette az erre utaló maradványokat. Esetleg itt lehetett az a Kreinfeldre, vagyis a Gellért-hegy lábánál fekvő egykori Kispestre vezető kapu, amelyet 1302-ből származó oklevelekben említettek meg. 10 A nagyléptékű régészeti feltárás képessé tett bennünket arra, hogy ne csak egyes középkori objektumokat, hanem azok rendszerét, a telkek sorozatát is vizsgálhassuk. Különösen a szinte teljesen feltárt nyugati oldalon tanulmányozhatók alaposan a város alapításakor kitűzött telkek és azok beépítettsége. A Zsidó-kapu és a késő középkorban felépült királyi palotát a várostól elválasztó II. szárazárok között (azaz mai helyrajzi fogalmakkal élve a Dísz tér és Szép Ilonka-kút között), a nyugati oldalon 19 egységes méretű, eredetileg kiosztott telek figyelhető meg." A részben feltárt középső háztömbben is felismerhetők a telekosztás során kitűzött egységes méretű telkek (a középkori Zsidó utca keleti házsorán). A keleti oldalon, a Sikló előtt végzett ásatások hozták felszínre a telekosztás nyomait. Mindegyik telek beépült kisebb-nagyobb mértékben már a XIII. században, hiszen kivétel nélkül minden telken feltártak épületrészleteket, vagy a megtelepedésre utaló hulladékgödröket az alapítást közvetlenül követő időszakból. Az egyes telkek beépítettsége azonban ma már csak szórványosan és nem teljes egykori rendszerében tanulmányozható, mivel a későbbi építkezések jelentős mértékben tüntették el a korábbi maradványokat. Néhány esetben ennek ellenére megmaradtak XIII. századra keltezhető épületrészek, többnyire a telkek belsejében, a bolygatások által megkímélt udvarokban. Ezek között nagy számban fordultak elő a kősoros alapozásra állított vázas szerkezetű faházak, vagy boronaházak maradványai, de kőépületet is tártak fel. Jellegzetes építmények már ebben a korszakban is a pincék, az oklevelekből is jól ismert, kiterjedt szőlőművelés emlékei. A pincéket a sziklába vágták, illetve a málékony márgába ásták be. Előfordul közöttük már ekkor is 1302. IX. 1. - AO I. 272, 273, 274.sz.; 1302. IX. 20. -AO I. 283.sz. Az egységes telekméretekre Lócsy Erzsébet hívta fel a figyelmet az Országház utca házsorának vizsgálata során. (LÓCSY 1964, 1969, 1971.) Az általa is megfigyelt egységes homokzati méret 56-60 láb (kb 19-20 méter) között ingadozik. Az ároktól délre telkek rendszerét már nem, csupán egyes objektumokat tanulmányozhatunk. A nyugati oldalon megfigyelt telkek segítségével durva becslést végezhetünk a városrészen kiosztott telkek számáról. Ha feltételezzük, hogy a keleti oldalon a várfalak mellett a nyugati oldaléval közel egyező számú telek lehetett, míg a középső háztömbben egy-egy házsoron körülbelül ezek fele fér el (s ha még hozzáveszünk néhány telket, amely a II. szárazároktól délre terült el) nagyjából 60-70 telekkel számolhatunk a területen. Érdemes ezt a számot szem előtt tartani a későbbiekben, amikor a csekély számú történeti forrás kiértékelését végezzük el. 12
