Tanulmányok Budapest Múltjából 31. (2003)
A MÚLT RÉTEGEI - A SZENT GYÖRGY TÉR TÖRTÉNETE - Magyar Károly: A budavári Szent György tér és környékének kiépülése : történeti vázlat 1526-tól napjainkig 43-126
A BUDAVÁRI SZENT GYÖRGY TÉR ÉS KÖRNYÉKÉNEK KIÉPÜLÉSE aknákat, amelyek egykor tárolóveremként, emésztőgödörként, ciszternaként vagy kútként működhettek, de végül mindegyiküket szemétgödörként töltötték fel. A legtöbb kiemelkedő lelet ezekből származik. 1997 őszén, 1998 tavaszán burkolat- és közműcseréhez kapcsolódó, leletmentés jellegű kutatást folytattunk a tér délkeleti, sikló előtti részén, illetve a Színház utca déli folytatásában. 245 Mint korábban láttuk, e terület közép- és török kori viszonyaira vonatkozóan történeti adat nem áll rendelkezésre, a török kor végi helyszínrajzokon pedig már üres felületként ábrázolják, ezért az itt végzett feltárás kizárólagos adatszolgáltató jelleget nyert. Ennek során kitűnt, hogy ezen a helyszínen a XIII. század második felétől a XVII. századig egymást váltva különböző polgári épületek álltak, a terület az egykori Szent János utca keleti oldalának szerves részét képezte. Ugyanekkor került sor a tér közepén, a Színház utca - Szent György utca között húzódó, modern kialakítású átkötő út nyomvonalának délebbre helyezésére, amelyet szintén leletmentés előzött meg. A feltárások során e sávban is közép- és török kori épületek maradványai tűntek elő, megerősítve a török kor végi helyszínrajzokból ide vonatkoztatható adatokat. 1998-ban elkezdődött és 2000-ig tartott a nyugati sáv Lovarda utcától északra eső részének feltárása. A volt Teleki-, illetve főhercegi palota területén (Szent György tér 2., északi bővítése: Szent György utca 2.) B. Nyékhelyi Dorottya, a főhercegi palota kertje helyén (Szent György utca 4., 6., 8., 10.) Végh András vezette az ásatásokat. A palota helyén a középkori Zsidó/Szent Zsigmond utca nyugati házsorának maradványai viszonylag jól azonosíthatóak voltak, bár az egykori telkek középső részén az újkori, illetve modern építkezések miatt nagy felületeken már szinte csak a sziklafelszín tűnt elő, s egy-két kivételtől (pl. a palota udvara, vagy az északi bővítés helye) eltekintve csak az ebbe mélyedő objektumok feltárására volt lehetőség. Sajnos a palota modern, nyugati pincéi teljesen megsemmisítették az Árpád-kori városfalnak e területre eső szakaszát is, ezzel szemben viszont kissé nyugatabbra, a pincéken túl a legjobb állapotban maradt fenn a késő középkori, másként Anjou-kori városfal a belső oldalán sorakozó árkádívekkel együtt. A legértékesebb leletek sziklavermekből, kutakból kerültek elő itt is. Kiemelkedik közülük egy, a palota északi mélypincéjében előbukkant kút leletegyüttese. A máig nedves, iszapos feltöltésből a szokásos kerámia anyagon túl ritkaságszámba menő nagy mennyiségű, szerves anyagú - fa, bőr és textil - leletek jöttek napvilágra, köztük az unikális, magyar-Anjou címerekkel díszített selyemkárpit. 246 A Teleki-palota eredeti tömbjétől északra fekvő telkek helyén (Szent György utca 2-10.) sokkal több megőrződött az egykori településszerkezetből, a XIII-XVIII. század épületeiből, pincéiből. Bebizonyosodott, hogy a XVIII-XIX. századi telkek többé-kevésbé az eredeti, középkori telekosztást követték, még ha a rajtuk álló építmények elhelyezkedése és formája közben változott is. A 6-10. számú telek végében különösen jól tanulmányozható volt a városfalak hármas szerkezete: az Árpád-kori, az Anjou-kori és a középkor végi erődítés. A nagy számú feltárt objektum Az 1997-es munkák röviden említve: RF Ser. I. Np.51. (1998/2001) 136.p. Az ásatások rövid ismertetése - még a textillelet nélkül! - Régészeti kutatások Magyarországon (RkM) 1998. Budapest 2001. 132.p., újabb ismertetés előkészületben (RkM 1999). A leletről, a textilekről röviden B. NYÉKHELYI 1999. 12.sz.327.p.; Uő. Párizs, 2001. 109
