Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Kalmár Ella: A "statisztikai" Nagy-Budapest 289-336

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. nem egyesített (a nagy-budapestinél némileg tágabban körülhatárolt) környéke alkotott."

29 Az 1949-es népszámlálás előzetes adatait még ugyanabban az évben megjelentették, mely kötetben ismét külön is felsorolják Nagy-Budapest alkotórészeit. A „szomszédos községek" meghatározás helyébe a „környék" elnevezés lép. A Nagy-Budapesthez számítandó helységek köre is változott. A 21 település eltér mind az addigi „statisztikai", mind a hamarosan ténylegesen megvalósuló Nagy-Budapesttől. A statisztikai „szomszédos községek" közül nem szerepel Alag, Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr; itt találjuk viszont Soroksár, Pestszentimre, valamint Dunaharaszti községeket. A megvalósított Nagy-Budapesthez képest ugyancsak hiányzik Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr; míg Dunaharaszti nem került fél évvel később a fővároshoz. Sem a népszámlálási kötetben, sem Thirring Lajos történeti visszatekintésében nem található e községsor magyarázata. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal gondozásában megjelenő Statisztikai Havi Füzetek 1948 október-decemberi számában találjuk meg ugyanezt a községsort, a következő magyarázattal: „A táblázat azt a 21 környékbeli várost és községet foglalja össze, amelyekben a népszámlálást a Magyar Központi Statisztikai Hivatal rendelkezése szerint Budapesttel egységesen kellett végrehajtani."

30 A népszámlálás további kötetei néhány száz számozott példányban „hivatalos használatra" megjelöléssel jelentek meg. Az igen részletes községsoros kötetek azonban már az 1950. évi közigazgatási beosztás szerint közölték az adatokat. Thirring Lajos - édesapja nyomdokain haladva - szinte statisztikusi munkássága kezdetétől odaadó figyelmet fordított a főváros szűkebb és tágabb környékéhez tartozó települések fejlődésének vizsgálatára. 1926-tól rendszeresen jelentek meg e témában tanulmányai a Magyar Statisztikai Szemle hasábjain. Részletes adatsorokon alapuló elemzésekben tárta fel a fővárosias jelleggel bíró „szomszédos községek", valamint az inkább falusias jellegű, lassabban fejlődő „távolabbfekvő községek" demográfiai viszonyait. 1935-ben jelentette meg a Nagy-Budapesthez sorolt községek 28 Itt jegyzetben közli: „A főváros környékének ebbe a körébe a következő városok és községek tartoztak: Albertfalva, Békásmegyer, Budafok, Budatétény, Cinkota, Csepel, Dunaharaszti, Kispest, Mátyásföld, Nagykovácsi, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszenterzsébet, Pestszentimre, Pestszentlőrinc, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákospalota, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár, Újpest, Vecsés." 29 THIRRING L. 1957. p. 7. Az általa hivatkozott „Utasítás Albertfalva [...] számlálóbiztosai részére a lakásív, a házigyüjtőív és a telek- és épületlajstrom kitöltéséhez" (mely az előbbi jegyzetben felsorolt 26 helységnek szólt) megtalálható a KSH Levéltárában és Könyvtárában is; minden példányon Dunaharaszti utólag van bepecsételve. A KSH Levéltárában csupán egy iktatókönyvi bejegyzést találtam „1948. évi népszámlálás végrehajtása Budapest környékén, Budafok polgármesterének és 26 társának" tárgy megjelöléssel. (KSH 6722/1948) 30 Ezt a rendelkezést sem a KSH Levéltárában, sem a KSH Népszámlálási Főosztályán nem találtam. 296