Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Kalmár Ella: A "statisztikai" Nagy-Budapest 289-336

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. E gondolatok Thirring Lajostól

4 valók, aki munkássága kezdetétől a legelhivatottabb és legkövetkezetesebb vizsgálója Nagy-Budapestnek. A „statisztikai" Nagy-Budapest alkotórészeinek vizsgálata előtt mindenképpen szólnunk kell Harrer Ferenc 1908-as tanulmányairól,

5 melyekben a számba vehető települések városiasságát vizsgálja. Részletesen elemzi a mezőgazdasági, illetve a beépített területet; a lakóházak paraszti, családi, bérház jellegét; a népesség számát, illetve tényleges gyarapodását, a lakosság foglalkozási megoszlását. Vizsgálódása kiterjed a települések közmüveire, pénzügyeire, szociális és egészségügyi intézményeire. A Bárczy Istvánnal közösen jegyzett tanulmány térképmellékletén tizenegy községet: Újpestet, Rákospalotát, Rákosszentmihályt, Cinkotát, Rákoskeresztúrt, Kispestet, Erzsébetfalvát, Csepelt, Albertfalvát, Budafokot, Kistétényt (s velük három községrészt: Mátyásföldet, Rákosligetet, Pusztaszentlőrincet) javasol „községi" kapcsolásra.

6 Harrer a „szomszédos községek" elnevezést használja, mely elnevezést a hivatalos statisztikai szolgálat is átveszi, s a következő évtizedekben következetesen használja azt a főváros közvetlen környezetében lévő településekre. Thirring Lajos és nyomában Bene Lajos

7 is a XX. század elejére datálja a Nagy-Budapest fogalom megjelenését a statisztikában. Kutatásaink során az 1910. évi népszámlálás Kovács Alajos

8 szerkesztette összefoglaló kötetében (mely 1920-ban jelent meg) találkoztunk először Nagy-Budapest adataival.

9 Kovács Alajos Budapest székesfővárost és tizenkét községet sorol Nagy-Budapesthez: Újpestet, Rákospalotát, Pestújhelyét, Rákosszentmihályt, Kispestet, Pestszentlőrincet, Erzsébetfalvát, Csepelt, Albertfalvát, Budafokot, Pesthidegkutat, Békásmegyert. Mintegy tíz évvel Harrer vizs4 Thirring Lajos (1899-1983) statisztikus, demográfus, már az 1920-as népszámlálás feldolgozásában is részt vett. Ő volt az 1930-as, 1941-es, 1949-es népszámlálások előkészítési és feldolgozási munkálatainak egyik irányítója. 5 BÁRCZY - HARRER 1908. 6 A Városi Szemlében közölt cikke ezek közül kilencet nevez „ gazdaságilag s általában társadalmilag a fővároshoz kapcsolódó községek "-nek (ezek között Rákoskeresztúr és Csepel nem szerepel). Ugyanebben a cikkében községi bekebelezésre alkalmasnak hét települést talált (ezek között Kispest és Cinkota nem szerepel). 7 THIRRING L. 1935/a. 7. p. és BENE 1945. 88. p. Bene Lajos (1903-1977) statisztikus. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal vezetőjeként 1945-ben, a Városi Szemlében közölt tanulmányában alapos áttekintését és összefoglalását adja a Nagy-Budapesttel kapcsolatos terveknek, elképzeléseknek, szabályozásoknak; dolgozatunk címét is e tanulmányból vettük át. 8 Kovács Alajos (1877-1963) statisztikus, 1924-1936 között a M. kir. KSH igazgatója, illetve elnöke. 9 NÉPSZÁMLÁLÁS, 1910/vég. 24. p.* Táblázata szerint a 12 szomszédos község népessége 1900-ban 104 415, 1910-ben 188 669 fő; Budapest székesfővárosé 732 322, illetve 880 371 fő. Nagy-Budapest együttes népessége 1900-ban 836 737, 1910-ben 1 069 400 fő. 290