Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Dombóvári Antal: Rákosliget krónikája, 1899-1949 233-251
Dombóvári Antal RÁKOSLIGET KRÓNIKÁJA 1899-1949 A kiegyezést és az 1873. évi városegyesítést követően az ipari fejlődés különösen a fővárosban és annak környékén vált még intenzívebbé. Az új ipari létesítmények egyre több munkást foglalkoztattak, azonban a munkalehetőségek gyors növekedését nem követte kellő ütemben a munkáslakások számának gyarapodása. A fővárosi tanács megalakulásától kezdve kiemelkedő feladatának tekintette a munkások lakáshelyzetének megoldását. 1883-ban dr. Neményi Ambrus 1 - a fővárosi törvényhatóság lakásügyi kérdésekkel foglalkozó tagja - könyvet is írt erről a témáról: „El kell távolítani fővárosunk fényes köntöséről azon fekete foltokat, melyek azt éktelenítik, az állandó lakásszükséget állandó lakáskrízissé elfajulni nem szabad engedni." 2 1884-ben, egy szabályrendelet tervezetében részletesen leírta a fővárosba történő bevándorlást, az ide vándorlók lakáshelyzetét, de igazából csak az 1892-es kolerajárvány fordította először a kormányhatóságok figyelmét a budapesti lakáshelyzetre. A kezdeti ijedtség - miszerint a túlzsúfolt lakásokban és egészségtelen pincékben lakó munkástömegek megfertőzhetik a jó körülmények között élő, módosabb embereket - a járvány elmúltával megszűnt. Csupán egy speciális lakásstatisztika maradt meg, melynek elkészítését Hieronimy Károly belügyminiszter rendelte el. Ennek birtokában szervezett Gerlóczy Károly alpolgármester egy bizottságot a túlzsúfolt munkáslakások megszüntetésére vonatkozó javaslatok kidolgozására. 3 Miután a fővárosnak nem volt pénze a lakáskérdés hathatós megoldására, olyan társadalmi szervezetek alakulását pártfogolták, melyektől segítséget lehetett várni. Erre a következő lehetőségek nyílhattak: - alapítványok által épített lakások (hazánkban erre nem volt példa); 1 Országgyűlési képviselő, a Pesti Napló főszerkesztője. 2 Idézi HUZLICSKA 1. köt. 13/a. p. A helytörténeti gyűjtemény őrzi Huzlicska Károly nyugalmazott mérnök 1975-ben írt kéziratos visszaemlékezését, melyben apjának, Huzlicska Sámuelnek, Rákosliget egyik alapítójának, a helyi vízvezetékrendszer megalkotójának állított emléket. Huzlicska négy A/4 méretű spirálfüzetben jegyezte fel emlékeit. A jobb oldali lapokon olvasható a település története, baloldalon a kiegészítések. A jelzetekben szereplő oldalszámok a jobboldal esetében folyamatosak, baloldalon /a-val jelöltek. Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény (RHGy) ltsz. II. 80. 7. 1-2. 3 Uo. l.köt. 14.;21.p. 233
