Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Beluszky Pál: Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez 121-152

Beluszky Pál Az elővárosok útja Nagy-Budapesthez Soroksár község főutcája, a Grassalkovich utca FSZEK Budapest Gyűjtemény Csepel keresőinek 75%-át már az ipar foglalkoztatta. Végül Budafok élelmiszeripara erdemei említést a századforduló éveiben. Egyre több munkaalkalmat kínált a MÁV is a peremkerületekben élőknek, elsősorban a Rákos-mente falvainak Az elővárosi közlekedés által elérhető közelségbe került fővárosi munkahelyek vonzása, a növekvő számú ingázó, a „helyi" ipar gyors bővülése, a budapesti felvevő piac teremtette lehetőségek továbbra is az elővárosok viharos gyorsaságú növekedését eredményezték (3. táblázat), noha a népesedési folyamatokban a későbbi Nagy-Budapestet alkotó települések között - a népességgyarapodás mértékét, annak időbeli jelentkezését tekintve-lényeges eltérések mutatkoztak. Az elővárosi fejlődés korai képviselőinek népességgyarapodása természetszerűleg vesztett korábbi lendületéből; a táblázat által felölelt 30 év alatt a legcsekélyebb arányú népességnövekedésre epp Újpest tett szert, „alig" 60%-os gyarapodással. Kispest ugyan 3 évtized alatt meghatszorozta (!) lakóinak számát, az igazi „ugrásra" azonban az első világháború előtti évtizedben került sor a községben: ekkor háromszorosára nőtt a lakosság A Rakos-mente - noha itt is megindult a „telepek" kialakulása (Sashalom, Rákosliget 131