Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Szemző Hanna: Floridsdorf egyesítése Béccsel 1904-ben 93-119

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. nak az alapjait, amelyet 1919 után, a szociáldemokrata városvezetés időszakában annyian csodáltak. Kari Lueger összefogta a különböző kis-és középosztálybeli rétegeket, és retorikájában megteremtette a kisemberek/kispolgárok Bécsét. Úgy határozta meg pártja célkitűzéseit és prioritásait, hogy az egyszerre válhasson - az erősödő szociáldemokrácia ellenében - hatásos tömegpárttá, ugyanakkor megőrizhesse a munkássággal szemben a polgári rétegek privilégiumait.

14 Ebből a stratégiából született meg az a luegeri politika, amit Allen Janik „a képzelet politikájának" nevez.

15 Hogy kikből állt Lueger számára a bécsi közösség, hogy hol húzódtak határai, azt jól illusztrálja a következő keresztényszocialista választási röpirat az 1890-es tartományi választásokról: „Nagyon fontos napnak nézünk elébe ... a judeoliberális párt ugyanis mocskos kezével a szabadság utolsó mentsvárának és a keresztény nép önrendelkezési jogának elpusztítására tör. Amennyiben sikerül a nép judeoliberális ellenségeinek gondosan titokban tartott, most azonban mindenestül leleplezett terve, akkor, keresztény honfitársaim, még többet kell fizetnetek, eltűrnétek és hallgatnotok saját szülővárosotokban."

16 Ez a fiktív német, kis- és középpolgári, keresztény közösség a valóságosan létező bécsi társadalom ellenében definiálta magát, kirekesztve mindenkit, aki vallás vagy származás szerint más volt.

17 A születés, a vér közösségének jogát szegezte szembe az újonnan érkezettekkel, a középkori polgár állítólagos hagyományait az 1867 utáni liberális szellemiséggel, a rendes munkát a harácsolással. Kari Lueger számára a város lakói, akiknek elszámolással tartozott, akik számára fenntartotta a város szolgáltatásait, nem a Bécsben élők összességét jelentette, hanem csupán a törvénytisztelő, adófizető polgárságot, az állami és városi tisztviselőket és a szolgáltató szektorban dolgozó alkalmazottakat. Politikájában megpróbálta kiszolgálni a közép- és felső osztályokba tartozókat, ám igyekezett hű maradni a bécsi kisemberekhez. Ezt a „polgár" általa használt és igen tágan értelmezett fogalma tette lehetővé, ami beemelte a kistisztviselőket, kisiparosokat, kézműveseket a bécsi közéletbe. Az utóbbi rétegek által képviselt polgári értékrend és a számukra oly becses és nemrég megszer14 BOYER 1981. 312-313. p. 15 JANIK 1997. 16 Berichte über die öffentlichen Sitzungen des Gemeinderates der k. k. Reichshaupt- und Residenzstadt Wien, 1890. szeptember 19. 65/5. 17 1900-ban a bécsi lakosságnak még a fele sem volt helyi születésű: 15%-a származott Cseh- vagy Morvaországból, 24,5%-a Galíciából vagy Bukovinából, és több mint 10%-a zsidó volt. Mindeközben a bécsiek körülbelül 20%-a volt gyári munkás vagy végzett különböző bérmunkát, 11,5%-a pedig cselédként (Häusliche oder persönliche Bedienste) állt alkalmazásban. EHMER 1996.; JOHN 1999. 98