Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. rüen Bécs perifériája volt, hanem önmagában is jelentős és fejlődőképes gyáripari település. A második városegyesítés idején Prix bécsi polgármester álláspontja egyértelműen elutasító volt a bal part becsatolását illetően - abban elsősorban a várható hatalmas költségeket látta, míg Lueger már ekkor amellett érvelt, hogy Nagy-Bécs a térség által hordozott fejlődési energiákat nem nélkülözheti.

27 A századfordulón előtérbe került a Duna-Odera csatorna kiépítésének jó ideje dédelgetett terve, sőt 1901-ben azt törvény is előirányozta; dunai végpontját és kikötőjét éppen itt szándékoztak kiépíteni. A keresztényszocialista városvezetés mindenképpen szükségesnek tartotta, hogy a kulcsfontosságúnak remélt forgalmi csomópont Bécshez tartozzon; lényeges szerepe volt a bal parti területnek a „négymilliós Bécs" víziójában is, mivel itt legalább egymillió lakos elhelyezésére alkalmas szabad építési területtel számoltak. A megoldást pedig politikai okok tették különösen sürgetővé. Az 1890-es bekebelezést megelőző titkos tárgyalásokon felmerült Bécs Alsó-Ausztriából történő kiválásának lehetősége, mivel nem rendelkezett a tartományban súlyának megfelelő képviselettel.

28 Kielmansegg figyelme már ekkor Floridsdorf mint lehetséges, idővel Bécs ellensúlyává fejleszthető tartományi főváros felé fordult. Ennek az elgondolásnak a jegyében került sor 1894-ben több bal parti település nagyközséggé történő összevonására Floridsdorf központtal.

29 A helytartó a továbbiakban is igyekezett kiemelten támogatni az új nagyközséget, ami a rendkívül erőteljes gyáripari koncentrációval és a csatorna- és kikötőtervek megvalósításának belátható közelségbe kerülésével együtt tette kézzelfoghatóvá azt a veszélyt, hogy a főváros tőszomszédságában azzal valóban versenyezni képes központ alakulhat ki. Ráadásul tipikus munkásváros, mely szinte predesztinált arra, hogy a luegeri értelemben vett „nép", a keresztény polgárság frissen kivívott bécsi politikai dominanciáját kihívó új erő, a szociáldemokrácia fellegvára legyen. Floridsdorf bekebelezését hasonló erővel kísérte a keresztényszocialistáknak a szociáldemokratákkal folyó harca, mint 1890-ben a liberálisokkal.

30 Magát az egyesítés folyamatát Kielmansegg szerint 1902-ben Floridsdorf keresztényszocialista vezetői indították el, amikor a település pénzügyi és infrastrukturális válságából kiutat keresve, Luegerhez folyamodtak pénzügyi támogatásért, és ennek fejében - a szociáldemokrata előretöréstől is szorongattatva, ami a következő évi helyi választáson már a harmadik kúria teljes meghódításában nyilvánult meg - szabályszerűen felkínálták Lueger Bécsébe való bekebeleztetésüket.

31 1904 végén, 27 SELIGER -UCAKAR 1985. II. Bd. 767. p.; SZEMZŐ 2001. 48. p. 28 SCHÖFFEL 1905. 286-294. p. 29 KIELMANSEGG 1966. 384. p.; TILL 1967. 225-232. p. 30 SELIGER-UCAKAR 1985. Bd. II. 767-769. p.; Floridsdorf Bécshez csatolásáról részletesen lásd Szemző Hanna tanulmányát jelen kötetben. 31 KIELMANSEGG 1966. 385. p. 70