Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Sipos András: Városi agglomerációk és közigazgatási határok Közép-Európában, 1850-1950 : Nagy-Bécs és Nagy-Berlin kialakulása 49-91
Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. A környék lakossága számára előnyt jelent a városinál olcsóbb telekár, könnyebb építkezés, az alacsonyabb helyi adók és megélhetési költségek. A közigazgatást és a szolgáltatásokat azonban a környékbeli települések saját erejükből csak „falusias" szinten képesek biztosítani, miközben már „nagyvárosi" problémákkal találják szemben magukat. A szegény elemeknek a városinál általában erősebb dominanciája, valamint a hagyományos közösségi életforma-keretek felbomlása folytán lehetőségeiketjóval meghaladó szociális segélyezési terhek hárulnak rájuk. A városi közműhálózat, amennyiben egyáltalán elér hozzájuk, lényegesen magasabb tarifákkal sújtja őket. Szeretnének részesülni a közelről megtapasztalt városi infrastruktúra előnyeiből, ugyanakkor tartanak ennek várható anyagi terheitől is - hiszen sok esetben éppen a város számukra nehezen elviselhető drágasága űzte őket a környékre. Ellentmondásosak a környéki települések helyi elitjeinek érdekei is: általában olyan iparos, kereskedő, háztulajdonos polgárokról van szó, akik semmilyen tekintetben nem versenyképesek a nagyváros elitjével. Csak az önállóság megőrzése nyújt számukra esélyt arra, hogy továbbra is domináns szerepet játszanak a helyi közügyek eldöntésében. Általában joggal tartanak attól, hogy beolvadás esetén (amivel gyakran a költségeket nagyban emelő városi vámsorompón belülre kerülés is együtt jár) vállalkozásaik „saját terepen" sem lennének képesek helytállni a tőkeerős nagyvárosi konkurenciával szemben. A közfeladatok helyi finanszírozásának teljes ellehetetlenülése azonban számos esetben mégis a városhoz való csatlakozás támogatására, sőt egyenesen annak kezdeményezésére ösztönzi őket. Dinamikusabb képviselőik tisztában vannak azzal, hogy a versenyképességhez egyáltalán esélyt biztosító infrastruktúra megteremtése csak a várostól remélhető, és ebbe az irányba húz az üzemüket kihelyező városi tőkések érdekeltsége is. Egészen más a helyzet akkor, ha egy környéki település még sokat őriz mezőgazdasági arculatából, társadalmának hagyományos zártságából, és területére elsősorban a városnak lenne égetően szüksége, például fontos közérdekű létesítmények elhelyezése érdekében, vagy egyszerűen a szabad építési terület miatt. Befolyásolja a szereplők hozzáállását az is, hogy a helyi önállóság tradíciói mennyire erősek - egy régi múltra visszatekintő, netán városi rangú település sokkal inkább ragaszkodik az önállósághoz, mint a gyáripar révén újonnan nagyra nőtt proletár előváros. Az agglomeráció magját alkotó nagyváros fejlődési törekvéseit elősegíti a határok kiterjesztése, a városi polgárság jelentős csoportjai és az önkormányzati döntéshozó testületekben helyet foglaló reprezentánsaik sokszor mégis az ebből eredő terheket, veszélyeket vélik egyértelműbbnek és közvetlenebbnek. Az egyesítés révén éppen a lakosság nem kívánatos elemei szaporodnak: a szegények, a támogatásra, ellátásra szorulók, ami a segélyezési terhek kiszámíthatatlan növekedéséhez vezet; a lázongásra hajlamos proletár elemeket pedig nem tartják célszerűnek integrálni a város 52
