Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Keresztély Krisztina: Elővárosok Párizsban és Budapesten, 1850-1950 27-48

Keresztély Krisztina Elővárosok Párizsban és Budapesten 1850-1950 téből, és állami szinten is inkább a pontszerű fejlesztések kerültek előtérbe (pl. a Défense negyed kiépülése, vagy a Saint-Denis-ben megépült Stadion). 1981-ben megvalósult a közigazgatási decentralizáció, vagyis a régiók közigazgatási hatósággá alakítása, ezzel a régió-szintű tervezés a központi kormányzattól a régiók jogkörébe került, bár a fővárost is magába foglaló Ile de France esetében továbbra is fennmaradt a központi jóváhagyás megkötése. A regionális tervek az 1980-as évektől kezdve inkább városrendezési programként készülnek, elsősorban a helyi hatóságok számára tesznek javaslatokat. Vagyis a helyi hatóságok szerepe az amúgy hagyományosan centralizált Franciaországban is megerősödött. A Párizs környéki regionális tervezés mindvégig megtartotta a Prost-terv egyik alapvető hiányosságát: a közigazgatási értelemben vett fővárost a rendezési tervekben egy egységként és nem különböző adottságú és fejlettségi szintű kerületek vagy városnegyedek összességeként kezelték. Vagyis Párizs továbbra is különálló egység, „fehér folt" maradt a régión belül. 2001 -ben, a város újonnan megválasztott szocialista polgármestere, Bertrand Delanoë kezdeményezésére, egy eddig ismeretlen típusú együttműködés indult meg Párizs és a környező elővárosok között. Ennek lényege, hogy a főváros közigazgatási határain belüli fejlődésből fakadó hátrányokat, társadalmi feszültségeket enyhítendő, elősegítse a Párizs kapuiban álló alacsony státusú lakónegyedek (lakótelepek), piacok rehabilitálását. Párizs történetében ez az első eset, amikor egy elővárosi fejlesztésekkel kapcsolatos együttműködést nem regionális vagy nemzeti terv szorgalmaz, hanem arra maga a fővárosi vezetés tesz javaslatot. A közigazgatási-állami egybefogás és a nagyléptékű regionális tervezés Párizsban megteremtették ugyan a főváros és környéke kiegyenlítettebb fejlődésének alapjait, ám számtalan - a századelő viszonyaira sok tekintetben emlékeztető - társadalmi feszültség továbbra is megmaradt a két terület között. A felülről irányított tervezés mellett a főváros és az elővárosok közötti helyi együttműködés és szolidaritás nem alakult ki az elmúlt évtizedekben Párizsban sem... 45