Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Keresztély Krisztina: Elővárosok Párizsban és Budapesten, 1850-1950 27-48

Keresztély Krisztina Elővárosok Párizsban és Budapesten 1850-1950 Az első általános rendezési tervek A Párizsban 1934-ben elkészült, majd 1939-ben elfogadott Prost-terv és a Budapesten 1940-ben elfogadott, majd 1948-ra átdolgozott városfejlesztési program, a kor várostervezési felfogásának megfelelően, egyértelmű párhuzamokat mutat. Mindkét program alapelve a város és környéke lakosságszámának maximálása, valamint a kiegyenlítettebb növekedés feltételeinek megteremtése volt. Ennek megfelelően mindkét terv a sűrűn lakott városközpontok tehermentesítésére törekedett. A lakó-, ipariés zöldfelületi zónák mellett mindkettő elkülönített koncentrált lakónegyedek építésére alkalmas területeket. A párizsi agglomerációban ezeken a területeken épültek az 1950-es és 1960-as évek toronyházai. Budapesten a városfejlesztési program a beépítésre alkalmas területeket a belvárost körülölelő zöldövezeti sávon kívül, Zuglóban, Újpesten, Kőbányán, Kispesten jelölte ki. Fontos különbség volt azonban a két program között, hogy a Prost-terv kizárólag az elővárosok rendezését érintette, a budapesti program viszont a főváros és az elővárosok rendezését egységben tárgyalta. Ilyen módon a budapesti terv egyben a két terület - város és környéke - közös igazgatási problémáira is megoldást kínált. Eszerint a fővárossal már teljesen egybeépült négy községet (Csepelt, Albertfalvát, Pesthidegkutat és Csillaghegyet) a fővároshoz kívánta csatolni, további 12 község pedig négy városba

3 tömörülve alkotta volna „Budapest-környék" területét. E négy város és a főváros által alkotott „Nagy-Budapest" régió megfelelt a párizsi tervben is meghatározott „városi zónának". Nagy-Budapest körül egy falusias jellegét megőrző, 75 településből álló védőzónát jelöltek ki, hasonlóan a Párizs körül szintén lehatárolt „vidéki zónához". A Párizs környékének rendezésére kidolgozott Prost-terv több mint két évtizedig a francia főváros fejlesztésének alapvető dokumentumaként szolgált. Az 1960-tól évtizedenként elkészülő újabb rendezési tervek is e program nyomdokain haladtak. A Prost-terv több évtizedes folyamatot vezetett be, melynek során a főváros és régiója erős központi tervezés és finanszírozás nyomán teljesen átformálódott. Az 1960-as évektől kialakult a regionális tervezés gyakorlata, 1964-ben ennek érdekében létrehozták a regionális fejlesztés állami intézményét, a DATAR-t, új várostervezési szintként pedig az Ile de France régiót, mely Párizst és további 5 megyét foglal magában. (4. térkép) A régió-szintű állami tervezés nyomán elindult az új városok programja a párizsi régióban, melynek keretében négy új városközpontot létesítettek Párizstól kb. harminc kilométeres sugarú körben, elsősorban a főváros gazdasági, lakóhelyi, igazgatási funkcióinak tehermentesítése érdekében. A nagyléptékű állami tervezésen alapuló városfejlesztés az 1980-as évektől fokozatosan veszített lendüle3 1 : Újpest, Rákospalota és Pestújhely, 2: Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyásföld, 3: Pestszentlőrinc, Kispest és Pesterzsébet, 4: Budafok, Budatétény és Nagytétény. 43