Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás
Keresztély Krisztina: Elővárosok Párizsban és Budapesten, 1850-1950 27-48
Keresztély Krisztina Elővárosok Párizsban és Budapesten 1850-1950 már csökkent, a belső elővárosi gyürü növekedése pedig, mint jeleztük, erőteljesen lassuló tendenciát mutatott. (2. a-d. térkép) Budapesten inkább a századforduló után és még inkább a két világháború közötti időszakban vált jellemzővé a közigazgatási értelemben vett város növekedésének lelassulása az elővárosok dinamizmusával szemben. Ebben az időszakban itt is megindult a távolabbi területek, falvak bekapcsolódása az „elővárosiasodásba", azaz a „külső elővárosi övezet" kialakulása (a népességnövekedés mellett e falvakban megfigyelhető a foglalkozási szerkezet átalakulása, illetve a napi ingázási kapcsolatok megerősödése a fővárossal). Az első világháborút követően Budapesten is átrendeződtek a népességnövekedés súlypontjai: a belső, elsősorban a pesti kerületek növekedése megállt, és szerepüket a budai, illetve a külső pesti kerületek (pl. Kőbánya) vették át. Megindult a népességnövekedés eltolódása a belső városrészek felől a külső negyedek, illetve az elővárosok felé. A népesség „átrendeződése" tehát Budapesten némi fáziskéséssel jelentkezett Párizshoz képest, ahol a belső városrészek (vagyis Párizs közigazgatási területe) népességnövekedése már az 1880-as évektől kezdve lassulni kezdett. Ugyanakkor, míg az 1920-as, 1930-as években Párizsban az egyik legnagyobb gondot éppen a távoli elővárosok felparcellázása és rendezetlen fejlődése okozta, addig Budapesten a „külső" elővárosi övezet kialakulása még éppen csak megindult. Párizs és Budapest összehasonlításakor kiemelendő a két város mérete, illetve beépítettsége és laksürüsége közötti alapvető eltérés. Budapest a lakosságszámához viszonyítva nagy kiterjedésű város: alapterülete az 1950-es városegyesítés előtt 207 km 2 volt, a közigazgatási értelemben vett Párizsé pedig 105 km 2 . Párizsban ugyanakkor 1870-ben hétszer, 1900-ban háromszor annyi lakos élt, mint Budapesten. (A népsűrűség 1900-ban, Párizsban 23 809 fő/km 2 , Budapesten 3544.) Párizsban a zárt sorú beépülés a XIX. század végére, a közigazgatási határokon belüli területek jelentős része mellett, a várost (elsősorban nyugaton és délen) közvetlenül határoló elővárosokat is érintette. Budapesten viszont a zárt beépítésű városmag a város közigazgatási határain belül is aránylag kis területre korlátozódott: a külső városrészek, illetve az elővárosok felé irányuló lakosság-átrendeződés ezért részben a közigazgatási határokon belül történt. A tehetősebb társadalmi réteg kiköltözése itt a városon belül zajlott le, egyfajta „belső szuburbanizációt" eredményezve. Az elővárosok kialakulása elsősorban a fővárosinál olcsóbb telekárakkal és az alsóbb társadalmi rétegek beköltözésével függött össze, és ez meghatározó oka volt a Budapestről való kiköltözésnek is: a két világháború között az elővárosi lakosság átlagosan 23-24%-a volt budapesti születésű. Párizsban viszont az elővárosi fejlődés egyik meghatározó oka éppen a város „telítettsége" volt: a századfordulón itt a párizsi születésűek aránya 20% körül mozgott. Párizsban a közigazgatási határokon belüli területek sűrű beépítettsége folytán a főváros ellátását szolgáló nagy közművek is viszonylag korán kite31
