Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás

Kalmár Ella: A "statisztikai" Nagy-Budapest 289-336

Tanulmányok Budapest Múltjából XXX. rovat, ezért - Kispest és Soroksár kivételével - ezeket az adatokat Thirringtől vettük át, aki monográfiájában az akkor még rendelkezésére álló alapadatokra támaszkodva, nyilvánvalóan a beszélni nem tudókat besorolta az anya (szülő) anyanyelve szerint. Ugyancsak tőle vettük át (az előbbi két község kivételével) a magyarul tudók számát, mivel 1880-ban és 1890-ben ez az adat nem szerepelt a népszámlálási kötetekben. Az 1949. évi népszámlálás adatait Pálházy Lászlónak, a KSH Népszámlálási főosztálya szakfőtanácsosának szíves közreműködése alapján közöljük. Számításai alapjául az egykori feldolgozási táblák szolgáltak, melyeken a lakosságszám eltér az 1949-ben megjelent előzetes adatokként közöltektől, ez magyarázza az anyanyelv (5/a) és a vallás (6/a) táblázatunkban, illetve a népesség (1.) táblázatunkban szereplő különbséget. A népszámlálás végleges demográfiai adatait az 1951-ben megjelent 9. Demográfiai kötet tartalmazza, mely a székesfőváros esetében közli az 1950. január 1. előtti államigazgatási beosztás szerint is a főbb adatokat.

38 A székesfőváros népességszáma e szerint 1 057 912 fő, 376 fővel kevesebb az előzetes adatnál; Nagy-Budapest népessége pedig 1 589 065 fő, ami 244 fővel kevesebb az 1. táblázatban általam számítottnál. A két szám különbözete 531 153, ami 132 fővel több az előzetes adatnál. Az anyanyelvi és vallási adatok utólagos - az egykori feldolgozási táblákon alapuló - közreadásakor ezzel a különbséggel számoltak; melyből 530 188 fő a ténylegesen Budapesthez csatolt települések lakossága.

39 Thirring nyomán mi is összesítettük a szomszédos községek, Budapest székesfőváros és Nagy-Budapest tíz évenkénti adatsorát. A vallási megoszlásra vonatkozó táblákban az anyanyelvnél leírtakhoz hasonlóan, az eltérő részletezésű publikációk

40 adatait, Thirringet követve vontuk össze. A lakosság felekezeti megoszlását 1880-1941 között a községsoros kötetek alapján adjuk meg. Az 1949-es népszámlálás községenkénti vallási adatait 1995-ben a KSH 37 Kispest adatsora ellentmondásos Thirringnél (THIRRING L. 1935/b): 1880-ban az anyanyelvnél (82-83. p.) 2079 főt; a vallásnál (78-79. p.) 1820 főt tüntet fel. A népesség számaként (18-19. p.) 1 820 főt, a népesség megoszlásánál (44-45. p.) pedig 1688 főt szerepeltet. Ez utóbbi népességszám szerepel az 1880. évi népszámlálási kötetben is. Kispesten és Soroksáron 1880-ban ezért nagyobb táblázatunkban az „egyéb" kategóriába sorolt anyanyelvűek száma, akikből „beszélni nem tudó" Kispesten 72, Soroksáron 458 fő. 38 NÉPSZÁMLÁLÁS 1949/dem 8*-9*., 284-285., 292-297., 310-315, 322-324. p. 39 A 965 fős eltérést (Csömör és Nagykovácsi egy része) a statisztikusok a hosszú idősorok pontossága, összehasonlíthatósága érdekében rögzítik. A két településrész tényleges, törvényben vagy rendeletben rögzített átcsatolására adatot nem találtam. 40 1880-ban felekezet: római katolikus, görög katolikus, görögkeleti, ágostai evangélikus, helvét evangélikus, unitárius, izraelita, egyéb hitfelekezetü. 1941-ben vallás: római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus, görög keleti, unitárius, baptista, izraelita, egyéb és ismeretlen 300